Péter november végén lesz 4,5 éves és október közepén volt 1,5 éve, hogy bekapcsolták a beszédprocesszort.
 
Az elmúlt fél évben (amióta nem írtam Péterről) benne volt az egész nyár, amit Péter itthon töltött, mert kikértem az oviból. Mivel nyáron Tamika még kétszer aludt naponta, így délelőttönként tudtunk Péterrel kettesben játszani, barkácsolni, matricázni, beszélgetni.

A nyár hatalmas csodája a vízzáró tasak volt az implanthoz. Péter végre medencézhetett, sőt a Balatonban is lubickolhatott implanttal a fején. Egy úszószemüvegre erősítettük rá, így nem kellett azon izgulni, hogy leesik. Ez hatalmas segítség volt, mert így egyszerű volt vele vizes közegben is a kommunikáció. És Péternek is hatalmas élmény volt.

Az egész nyarat és az ősz nagy részét inkább az udvaron, meg a játszótéren töltöttük. Péter nagyon szereti az értelmes tevékenységeket. Segít nekem és a nagypapájának a kerti munkákban. Tamikával a nyarat majdnem végig derékszögben töltöttem, mert akkor tökéletesítette a járás-tudományát és fogni kellett.Így állandóan a kicsi után mászkáltam, Péter meg kénytelen volt önállósodni.

Szeptemberben viszont nagyon nehéz volt a visszaszokás az oviba, sőt még mindig tart a reggeli huzavona, hogy nem akar bemenni a csoportba. Aztán mikor otthagyjuk, mintha mi sem történt volna és mikor ebéd után megyek érte, akkor is jól érzi magát, nagyon vidám. A helyzetet a jutalommatricák bevezetése oldotta meg végül. Minden este átbeszéljük, mi mindet csinált jól aznap és matrica jár érte. Többek között a reggeli hiszti nélküli oviba-menetelért is jutalom jár.
 
Az óvónénik szerint rengeteget beszél velük is és a gyerekekkel is. Egészen jól megértik. Szurdósunk heti kétszer jár hozzá, és új logopédust is kaptunk, aki heti egyszer foglalkozik vele. Péter nagyon szereti őket és a foglalkozásokat is. A nagycsoportos lányok, akik pátyolgatták kiscsoportosként, már iskolába mentek, így most középsősként nincs olyan megkülönböztetett figyelemben része, mit tavaly. Ráadásul nagyon sok az icipici kiscsoportos a csoportjukban, így egyelőre az óvónénik figyelmét is nagyrészt ez köti le. Péter most kicsit egyedül érzi magát, leginkább az unokatesójával játszik. Viszont azzal párhuzamosan, hogy egyre többet beszél, már nem csak itthon, hanem az oviban és a fejlesztésen is előjönnek a "megnemértés-hisztik". Ha nem értjük meg, mit akar, akkor nagyon dühös lesz, kiabál és sír, ami azért furcsa, mert 95%-ban megértjük a mondandóját, ehhez képest nagyon heves a reakciója, ha mégsem. Szerintem már igénye van rá, hogy ugyanannyit beszéljen, mint a korosztálya és csalódott, ha mégsem sikerül.

Szeptember óta Tamika már csak délben alszik, Péter délelőtt oviban van, így nagyon keveset tudok vele foglalkozni. Tamika ugyanis nem hagyja. Nem tudunk szinte semmit barkácsolni, mert hiába ültetem le Tamit az etetőszékbe mellénk, ő a ceruzát még a fülébe dugja, a gyurmát nem is merem a kezébe adni, a festés kizárt. Viszont mindent akar, amivel mi foglalkozunk és ha nem kapja, hisztizik. Így Péter jobb híján kénytelen csak ritkán és félig-meddig egyedül csinálni az ilyen dolgokat. Viszont ami Tamika mellett is mehet minden mennyiségben, az a mondókázás, éneklés. Péter már az oviból is hazahozza, hogy mit tanultak. Ez azért csodás, mert a csoportban közösen tanult dalokat meghallja, megérti és többé-kevésbé pontosan, de jól felismerhetően el tudja nekem mondani.

Pétert ebben a félévben már a bonyolultabb témák is lekötötték. Egész nyáron bolygóztunk és dinóztunk. Rajzoltunk, beszélgettünk, filmet néztünk ezekkel kapcsolatban, nagyon sok minden megtanultunk. Most ősszel Pétert a földgömb érdekli, megtalálja rajta Afrikát, néztünk gyerekatlaszt, válogattunk afrikai állatokat, rajzoltunk, filmet néztünk, beszélgettünk róla. Eljátszottuk a földgömbbel és a hatalmas sárga labdánkkal, hogy miért van Afrikában olyan meleg és a sarkvidékeken hideg. Mostanában írni szeret még mindenek felett. Rengeteg ovis matekos és írás-előkészítő füzetet töltöttünk ki az elmúlt hónapokban. Általában én szólok rá, hogy hagyjuk már abba, mert képes egy egész füzetet együltő helyében kitölteni. Sokszor kéri, hogy írjak neki elő számokat, betűket. A számfogalma 10-ig biztos, az írott számalakot is ismeri, le tudja írni. Önállóan el tud számolni 29-ig, de ha a kerek számokat bemondom helyette, elszámol 100-ig. A nagy kedvence a számszínező. Nemrég az emberi test jött elő, mint téma. Tudja már, mi az a koponya, csontok, porcok. De ezzel még nem foglalkoztunk sokat. Mindig azt csináljuk, amihez kedve van, de korántsem tudunk annyit leülni ilyen dolgokkal, mint régen, és amennyit ő szeretne. Nagyon várom már, hogy Tamika ne a szájába-fülébe tömje a tárgyakat és valami 5 másodpercnél tovább lekösse, hogy tudjunk végre mindhárman együtt ügyeskedni.

Hogy mi történt az elmúlt fél évben Péter beszédével, azt csak nemrég óta tudom, mert nemigen figyeltem. Egyszerűen csak úgy éreztem, hogy sokkal többet értek meg Péter beszédéből, ami még természetesen egyáltalán nem tiszta. Mostanában lejegyeztem a szavait, videókat csináltam és kiderült, hogy tényleg történt egy csomó változás. Leírtam ide az eddigi fejlődését:
 

• Hallókészülékkel: a, á, e, é, i, ö, ü
• Bekapcsolás után azonnal: u, o
• Bekapcsolás után pár hónappal: p, m, b
• Bekapcsolás után majdnem 1 évvel: h, j
• Bekapcsolás után 1 évvel: n, s, sz, t, f
• Bekapcsolás után 1,5 évvel tisztán: l, d, v, zs, dzs, z, zd
• Bekapcsolás után 1,5 évvel behelyettesítve: c(s, sz), cs(s), g(b,m), gy(nj,j,gy), ny(n,ny), r(l), ty(s,j)
• Amit szinte sohasem ejt ki, vagy csak ritkán helyettesít be: g, k, r

 
Amit mindig megfelelően, jó helyen és tisztán ejt a szavakban, azok a magánhangzók. A legnagyobb változás az elmúlt fél évben az volt, hogy nagyon sok mássalhangzó belekerült a szavak belsejébe helyesen, vagy mással behelyettesítve. A már régóta ejtett mássalhangzók kiejtése biztos, mégsem használja minden pozícióban. Szókezdőként és szótagkezdőként sokszor ejt jól, vagy mással behelyettesített mássalhangzókat. Szóvégen és szótagvégen sohasem. Ha külön leülünk, hogy mondjon ki egy szótagvégi mássalhangzót, akkor olykor sikerül (ősz, csipesz), de nagyon nehéz neki, összeakad a nyelve, így nem erőltetem. Az elmúlt fél évben rengeteg mássalhangzó jött elő. Tisztán csak kevés, de valami hasonló hanggal helyettesítve elég sok. Mostanában nem figyel oda a beszédre, mert rengeteget beszél, így sokszor a már régebben jól ejtett mássalhangzók is áldozatul esnek valami behelyettesítésnek, talán ezért is sok most a félreértés közöttünk. 

Péter értése remek. Mivel már fél évvel ezelőtt is szuper volt, most ha lehet, még inkább az. Nemcsak hogy bonyolult, többnyire nyelvtanilag is helyes mondatokban fogalmaz, de olyan kifejezéseket is használ, amik kifejezetten nehezek, semmiképpen sem az alapszókincsbe tartozók. Nagyon sok szót, kifejezést csak úgy felcsíp magának a mesékből, beszélgetésekből és helyesen használja, én nem tanítottam neki. Esténként még mindig a kb. egyoldalas nagy képekkel tagolt mesék mennek és a legújabb kedvenc a diafilm, amit az apukájával szoktak nézni.

Tesztelgettem mostanában a zajos környezetben értését is. Szoktunk nézni Youtube-on animációval kísért mondókákat, dalokat. Találtunk egy tucituci zenei aláfestéssel kísért halnév soroló dalocskát, ahol számára teljesen ismeretlen szavakat problémamentesen kiértett a "zenei" környezetből. Hallgatta a dalt Péter, majd rámnézett és azt mondta "lápi póc". Én elnevettem magam, erre komoly pofival közölte: "De hát ezt mondták!". 
 
Szóval szerintem nagyon szépen haladunk, de nem mondom, hogy nem vagyok türelmetlen! Időnként megnézem Emma videóját a Youtube-on, hogy helyretegyem az agyam: mi várható el egy 1,5 éve bekapcsolt CI-s kisgyerektől és mi nem.

Csak néhány szó a piciről! Tamika december elején lesz másfél éves. Még mindig remek a hallása, kb. 100 szavas aktív szókincse van (nem tiszta), ezen kívül hosszú monológokat vág le halandzsa-nyelven. Akaratos, hisztis kis szeretetgombóc, de nem lehet rá haragudni, mert ha mérges vagyok, azonnal megsimogat, megölel és azt mondja: "anyuci, szia"! 4-5 gyerekdalt szótöredékekkel énekelget. Ha mondókázni akar, azt mondja: "sallárom". Hatalmas kedve van a bilizéshez, sokszor sikerül időben szólnia. Ha kell neki és észreveszi, akkor szalad a fürdőszobaajtóhoz és azt kiabálja: "Nyiss ki, nyiss ki! Kaki! Bili csücsi!"