2014. 02. 23.
Bilateriális implantáció
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

Nagyon hirtelen jött a döntés az életünkbe, igazából még most sem fogom fel, hogy túl vagyunk rajta. Eredetileg arra gondoltam, majd ha Péter 5 éves lesz nyáron, rákérdezek a klinikán a második implant lehetőségére, addig meg rágódunk rajta egy kicsit, hogy akarjuk-e egyáltalán. Viszont már ősszel, tél elején kiderült számomra, hogy nem várhatunk tovább, ha komolyan gondoljuk, most kell cselekedni. A legutolsó CI-adag óta, amit beültettek a klinikákon, most van megint lehetőség a bilaterális implantációra – majdnem két év múltán. Péternek nincs még két éve erre várni! Hogy vacilláljak, gondolkodjam, hümmögjek a dolgon. Év elejére már megcsinálták a sürgős "első füleket" és adódott a lehetőség a bilaterális implantra jelentkezőknek. Így hát léptünk. Lehet, ha megvárom a következő ilyen dömpinget, Péter már elkezdi az iskolát és átlépi a 6 éves, legutolsó korhatárt is – már ami az eredményességet illeti. Akkor is lett volna még értelme, de azt hiszem, így sokkal jobb lesz.
 
Ahogy megtudtam az időpontunkat, Pétert azonnal kivettem az óvodából a fertőzések, betegségek kizárása okán. Sajnos azonban éppen elkapott egy kisebb légúti betegséget, amit hazahozott és a családban mindannyian betegek lettünk. Gondoltam, sebaj, 2 és fél hét bőven elég lesz arra, hogy kikúráljam magunkat. A gyerekek szépen gyógyultak, én antibiotikumot is szedtem. De ahogy jobban lettünk volna, egy héttel a műtét előtt, apu hazahozott a munkahelyéről vagy a BKV-járművekről egy újabb nyavalyát. Úgy éreztem, ez már nem fér bele, meg az sem, hogy egy újabb betegség miatt el kelljen halasztani a műtétet. Így hát átmentünk csövezni a gyerekekkel a nagymamához, amit persze rendkívüli módon élveztek. Apa meg otthon gyógyult.

A második műtét előtt csak egy vérvétel és egy EKG kötelezettségünk volt. Február 18-án utaztunk Szegedre, Tamikát a nagyszülőknél hagyva. Pétert, úgy éreztem, nagyon alaposan felkészítettem, naptáraztunk, játék kutyát műtöttünk, beszélgettünk. Beszereztem sok új hajtogatós játékot, labirintust, színezőt, na meg meséket. Az első nap a szokásos módon telt. Hamar becsekkoltunk, megkaptuk a régi kétágyas "szobánkat", de most a külön fürdőszoba is nyitva volt, ami teljesen önállóvá tett bennünket. Egész délelőtt vizsgálatokra járkáltunk, és hajtogattuk-ragasztottuk a robotokat, űrhajókat. Alapvetően nagyon jól éreztük magunkat. Másnap, 19-én, szerdán reggel 10-re volt kiírva Péter műtétje. Nem ehetett-ihatott semmit, amit megértéssel viselt. Folyamatosan játszottunk, hogy eltereljem a figyelmét. A kábító kúp beadása nem volt problémamentes, mert erősen tiltakozott, félt tőle, de a hatása miatt hamar megnyugodott, nevetgélve elkábult. Mire a műtős átvette tőlünk, már aludt is.
 
Ezután négy óra feszült várakozás következett, iszonyú félelemmel telítve. Nem értettük, mi történhetett, amiért elhúzódik a műtét. Múltkor 3 óra alatt készen volt. Végre hozták Pétert és megtudtuk, felnyitás után valami – egyébként szokványos – anatómiai eltérést találtak Péter fülében. Nem ott volt a csiga bejárata, ahol kellett volna, hanem elfordulva, így meg kellett keresni. Emiatt elhúzódott a műtét. Péter ébredés után meg volt rémülve, sírdogált, néhányszor hányt egy kicsit. Innentől kezdve tulajdonképpen másnap reggel hatig kisebb megébredésekkel végigaludta a délutánt és az éjszakát. A biztonság kedvéért adtam neki fájdalomcsillapítót éjjel. Ezután eseménytelen kórházi tartózkodás következett – szerencsére. Kötéscserék, amiket Péter nagyon rosszul viselt, mert annyira félt az újabb, számára érthetetlen megpróbáltatástól, hogy felhergelte magát. De semmi komolyabb fájdalom, hőemelkedés, láz nem volt. Pénteken délben már mehettünk is haza. Köszönet a klinika kedves és segítőkész nővérkéinek, logopédusának és a professzor úrnak (nem beszéltem meg, hogy említhetek-e neveket, így nem teszem) a munkájukért.

Péter szomorúsága, levertsége ma már kezdett oldódni, de az éjszakák nagyon rosszak. Remélem, hamar megbékél, megnyugszik. Ma, 5 nappal a műtét után mondta Péter először, hogy jól érzi magát és visszatért a mosolya, jókedve, huncutsága. Egy hét múlva megyünk kontrollra. Szerencsére varratszedés már nincs a felszívódó varratok miatt. Március végén pedig bekapcs. Nagyon kíváncsi vagyok, mennyi idő alatt szokja majd meg az "új fülét".

Bekapcsolás előtt, március közepén még írok Péter beszédfejlődésének állapotáról, mert addigra megint eltelik fél év a legutóbbi e tárgyú bejegyzésem óta, az első proci majdnem 2 éves lesz akkor. És írok majd a bekapcsolásról és az azt követő tapasztalatokról is március végén.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés