2010. 06. 16.
Péterkének blogja lesz
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

Ezennel megnyitom alakulóban levő blogunkat!

Én Anita vagyok, kisfiam Péterke 2009. május 28-án született teljesen egészségesen. Legalábbis máig azt hiszem, pár hónapos koráig még biztosan hallott. (Ezt természetesen semmilyen szakértői vélemény nem támasztja alá, csak az én hitem és a kisfiam gyönyörű tónusú hangja, nevetése.)

A férjem és az én családomban ük-szülőkig visszamenőleg nem volt hallássérült, legallábbis beismerten, felismerten nem. Terhességem zavartalan volt, nem voltam lázas beteg egyszer sem, nem szedtem semmilyen gyógyszert, nem ittam, nem dohányoztam, nem drogoztam soha, a munkahelyemen piano-ra kapcsoltam, az utolsó másfél hónapban már nem is dolgoztam. A szülésem könnyű volt és gyors, időre jött a kisfiam, nem volt koraszülött, 3700g, 54 cm, Apgar: 9/10.

Ezért olyan nagy még mindig bennem a döbbenet: miért történt ez velünk? Miért velünk történt mindez? Ez csak a szomszéddal, a távoli ismerőssel, sőt leginkább ismeretlenekkel esik meg! De velünk nem!

Kiegészítés:

Tudom, hogy blogban nem szokás, de így három évvel a bejegyzés írása után kiegészítést kell tennem. Azóta már sejtem, mi állhat Péter hallássérülésének a hátterében. Anyai nagymamám halála után megtaláltuk az iratai között az audiogrammjait. Őt korábbam nem is vettem számításba, mert idős korára ugyan nagyothalló tett, majd hallókészüléket is hordott, de mindig azt mondták a szakemberek, hogy az időskori halláscsökkenés nem számít az örökletes tényezők közé. Csakhogy ezek az audiogrammok, amiket megtaláltunk nem idős kori, hanem úgy 50 éves korában és utána készültek és enyhe fokú hallássérülést jeleztek. Nagymamám leszámítva az utolsó időket, sohasem hordott hallókészüléket, de ezek szerint szüksége lett volna rá. Lehetséges, hogy genetikai halláscsökkenése volt egész életében, de a környezete ezt nem vette észre. Ugyan így a férjem családjában, az anyai nagymamájának szintén teljesen elment a hallása öregségére, lehet, hogy korábban sem volt teljesen jó a hallása, és az egyik lánya egész korán kapott hallkészüléket enyhe nagyothallásra. Ezért támadt fel bennem a gyanú, hogy lehetséges, hogy a férjemmel ugyan azt a hibás gént hordoztuk, ami a felmenőinknél még nem okozott nagyobb problémát enyhe halláscsökkenéseknél, de a fiunknál már siketségbe torkollott.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés