Elérkezett a hosszú utazás napja. Reggel kocsiba vágtuk magunkat és irány Szeged. Nem vártam, hogy majd valami csoda folytán közlik, hogy pár hónap múlva műtét, mégis nagyon ideges voltam. Péterke egészen jól viselte az utat és az ottlétet is. A Fül- Orr- Gége Klinika épületétől csak messzebb tudtunk leparkolni és jócskán kellett gyalogolni a következő pavilonig parkolójegyet vásárolni. Az épület maga meglehetősen lepukkant volt, a legfelső szintig nem is ment fel a lift, így oda már magunk cipeltük föl a babakocsit. Most találkoztunk először személyesen a kedves logopédus hölggyel, aki olyan sokat segített eddig is. Rengeteget beszélgettünk, felvette az adatainkat, de a vége mégiscsak az volt: nem tudni mikor lesz új tender, mikor érkeznek meg az új implantok, mikor lesz a műtét. Azzal a kellemetlen érzéssel távoztunk tehát, hogy teljesen feleslegesen tettünk meg ilyen nagy utat Pestről Szegedre, hogy felkerüljön a kartonunkra néhány olyan adat, amit telefonon is be lehetett volna diktálni. A folyamat viszont elindult. Felkerültünk a várólistára, így talán egy év múlva műtét is lesz.

A macie fórumon már megkezdődött a szervezkedés, hogy az egyesület és a szülők is leveleket írjanak az illetékes szerveknek. Csütörtökön már meg is írtam én is az összes levelet és el is küldtem az OEP-nek, a Minisztériumnak és az Egészségbiztosítási Felügyeletnek.