Sajnos az illesztékekkel baj van, mert a gyerek fülei állandóan sípolnak. Mivel az illeszték készítőnkhöz csak heti 2 napon lehet menni, és rutintalanul nem léptünk azonnal, vesztettünk két hetet. A múlt heti bejelentkezés után ma végre mehettünk az új mintát levetetni, de csak az egyik füléről vette le, mert szerinte csak az sípol. Mondanom sem kell, Péterke végigsírta az egészet. Még egy hét sípolás, mire készen lesz.

Az elmúlt napok szorgos internetezése és telefonálgatása segítségével végre találtunk szurdopedagógust, akit ugye eredetileg a Bizottság ítélne meg (ki tudja hová küldenének), de jobb elébe menni a dolgoknak. Az illeszték ügy elintézése után mentünk tehát a Damjanich utcába, a Gyógypedagógiai Főiskolára. Ott már várt minket a szurdósunk és a macie fórumról megismert kedves kollegája, hogy megnézzék Péterkét. Másfél óra alapos ismerkedés alatt a kisfiam olyan jól érzete magát (és azóta mindig olyan jól érzi magát) hogy kapásból nekiállt lebontani a szobát. A sok játék helyett csak a szemetes, a kisszékek, a vezetékek, a papucsok és a papírlapok érdekelték. Pont mint otthon. Nagyon jó benyomásokkal távoztunk, úgy tűnik hasznos lesz ide járni és Péterke nagyon fogja élvezni. Kaptunk befogadó nyilatkozatot, amit majd vihetünk magunkkal a Bizottság elé.