Az első szurdopedagógiai foglalkozáson említettük, hogy Péterke baba korábban sokszor és sokféleképpen "tikkelt". Azt mondták, feltétlenül vigyük el neurológushoz. Az ajánlott orvos rendelésére csak egy hónap múlva kaptunk volna időpontot, így felhívtam a magánrendelését, ahol egy időpont lemondás miatt rögtön délután fogadtak is. A doki nagyon kedves volt, elmeséltem neki miket csinált korábban Péterke, vittem videót is, mert volt olyan produkció, amit meg is örökítettünk (háton fekvésből ment föl hídba, hogy csak a talpa és a feje búbja érintette a földet).

A neurológiai szakvéleményben ez olvasható: "Neurológiai szempontból tennivalót nem látok. A tiknek ítélt jelenségek a korai csecsemőkori izomtónus regulációs zavar részjelenségei voltak, a fej ütögetése pedig az ilyen gyerekekre gyakran jellemző erősebb labirint inger szükséglet jele." Tehát megnyugodhattunk, semmi baj. A korábbi izontónus feszességet mára már ledolgozta. Péterke természetesen a rá jellemző bizalmatlansággal fogadta a doktor bácsit, így nem nagyon produkálta magát.

Még aznap elmentünk a csepeli önkormányzat szocpol irodájába kitölteni a közgyógy igénylő papírokat. Pillanatok alatt elintéztük. Péterke boldogan mászkált az irodában, ahol szerencsére nem volt mit szétszedni.