Nehéz napunk volt. Reggel 9-re mentünk az új jobb illesztékért, tökéletesen passzol, bár nem vagyok róla meggyőződve hogy a bal, amit nem cseréltek ki megfelelő lesz. Péterke persze nagyon sírt, pedig most csak belepróbálták a fülébe pár másodpercre az újat.

Aztán irány 11-re a szurdopedagógus. Péterke élvezte mint mindig, kevéssé tudott a játékokra koncentrálni, mint mindig és szétszedte a berendezést, mint mindig.

Aztán irány a Heim Pál Kórház, hogy visszaadjuk a régi hallókészüléket. Péterke úgy bealudt a kocsiban, hogy még arra sem kelt fel, hogy babakocsiba rámoltam, vártunk jó sokat a váróban, betoltam az audiológiára, onnan vissza a kocsihoz, áttettem az autósülésbe és hazamentünk. Már csak otthon ébredt fel. Az audiológián amúgy minden rendben volt én kedvesen megköszöntem a munkájukat, ők pedig kedvesen biztosítottak róla, hogy bármikor visszajöhetünk, ha akarunk.