Ismét a Damjanich utcában vagyunk, Péterke azonnal rástartol a kukára. Én rutinos mozdulattal felteszem az asztalra. Péterke egy kicsivel jobban tud a játékra koncentrálni, természetesen figyel a csöngőre, dobra, triangulumra és a furulyára is, mint mindig még ha halkabbak is. A golyóbedobálós zsiráfot nem érti. Aztán pedig beindul a lába és körbe körbe mászkál, a kisszékeket borogatja. Félidőben átmentünk a mozgásfejlesztő szobába, hogy levezessük Péterke mehetnékét, de nem reagált rá túl jól. A sok érdekes fejlesztő játék bizalmatlanságot ébresztett benne, nem lehetett rátenni egyikre sem. A gagyogása viszont szinte teljesen eltűnt. A szurdósunk szerint nem baj, egyszerűen csak megunta és leköti a járás újdonsága.

Elfelejtettem írni, igazából nem tudom mikor kezdte, de Péterke berreg autózás közben. Mert mi mindig berregtünk, ha előjátszottunk az autóival. Nem tudom a hangja miatt csinálja, vagy a szájmozgást utánozza le. Egy biztos, berreg ha autózik és néha berreg, ha megy a porszívó, vagy a turmixgép. Én azért reménykedek. Mozgása egyre ügyesebb, már nem csak az ágyra, hanem a fotelba is fel tud mászni egyedül és természetesen balesetmentesen le is jön. Mindezek mellet egyre biztosabban jár.

Megérkezett a bizottságtól a szakértői papír. Lényegében a korábbi részletesebb változata és hogy a Bárczi-ra küldenek minket szurdóshoz.