Az első nyugodt hetünk megkezdődött, csak nem sikerült túl nyugodtra. Hétfőn Péterke 13 hónapos lett, másnap volt a névnapja, de délután belázasodott. Lázcsillapító kúp, priznic, szenvedő-síró kisfiú. Estére és másnap reggelre újabb priznic-akció, végül orvos. A diagnózis: vírusos torokgyulladás. Egy időben Péterkével a kis unokatesója is lázas lett. Nem kérdés, Pakson kapták el valamelyik gyerektől. Péterke harmadik nap már jobban is volt, de úgy tűnik ugrott az unokatesó vasárnapi szülinapi zsúrja. Azóta elkpta anyukám és a másik unokatesó is. Mivel a Paks utáni napon, mikor Péterkén még nem látszott semmi, névnapoztunk együtt, nem kérdés mikor ment tovább a kórság.

És mivel hétvégén nem megyünk: Boldog 1. szülinapot Dávid és boldog 91. szülinapot a nagymamámnak!!! Mindketten ma születtek, csak majdnem egy évszázad választja el őket.

A hét Péterke fejlődése szempontjából hihetetlenre sikerült. Odakapja a fejét a normális suttogásra, halk ajtócsukódásra, kopogásra és úgy tűnik beindult a hallásfigyelme füli nélkül is. Több napi tesztelés után most már biztosra mondhatom: hallókészülék nélkül meghallja a csörgődobot, csengőt, a sípot és a hangos zenét is. Úgy odakapja a fejét, hogy nem kérdés. Ha kiabálva mondjuk a nevét a háta mögött, több alkalommal láttam, hogy valami átment neki, de még nem érti, nem hallja jól. Mindenesetre sokszor nagyon zavarba ejtő a reakciója, mert (bár valószínűleg ezer jelből kiszúrja, hogy mögötte van valaki) többször megfordul, ha nagyon hangosan szólítjuk. Szóval ezt még teszteljük.

Hallókészülékkel úgy érzem egy újabb fejlődési mérföldkő elé érkeztünk. Már 10 hónapos korában elkezdett mutogatni nagy lelkesen a tárgyakra, de mivel nem érkezett válasz (hiába mondtuk a szavakat, akkor még nem hallotta), nagyon letört. Így most nagyon élvezi a mutogatós játékot. Néhány szóra szoktuk csak célzottan trenírozni: CICA, AUTÓ, LÁMPA, PAPUCS, VIRÁG, ÓRA. Általában párosan gyakoroltatom vele, és ha egy nap százszor nem mondjuk ki ezeket a szavakat a megfelelő tárgyra mutatva, akkor egyszer sem. A hét elején a HOL A CICA? kérdésre végre megfelelően reagált, az ajtó fele nézett, majd mutatott, ahol a cica ült. Aztán mindig a másik szóval szoktam ellenőrizni, hogy hallja-e a különbséget a kettő között. Mostanra már néhány tévesztéstől, figyelmetlenségtől eltekintve a HOL AZ AUTÓ? kérdésre elkezdi keresni a szemével a piros játékautóját és érte megy vagy rámutat. A hét végére kis gyakorlás utána kertben megfelelően mutogatta el kérdésre a virágot és az igazi autót is. Egyenlőre még gyakorlunk, mert nem vagyok biztos az eredményben, de azt hiszem meg tudja különböztetni a szavakat, úgyhogy valamit biztosan hall belőlük. Azt hogy pontosan mit, csak a beszéd megindulásakor fog kiderülni. De az még nagyon sokára lesz, semmi jelét nem mutatja az utánzásnak, gügyögésnek. Még egy érdekes dolog történt a hallásértés tekintetében: éppen takarásban volt a gyerek, mikor mondtam neki olyan hangsúllyal ahogy mindig szoktam, hogy KUKUCCS, erre az asztal mögül kikukucskál hihetetlen kaján mosollyal a pofiján, mint aki megértette, hogy játékra hívom.

A mozgása egyre ügyesebb, nagyon szeret az utcán sétálni, de mivel minden fűszálnál megáll és elkezdte a bot és kavicsnyalogatást, egy kicsit körülményes vele így közlekedni. Minap kezébe adtam a fésűmet, erre a hajához emelte és elkezdett fésülködést imitálni. A házimunkák már régóta mennek neki: porszívózás, felmosás, söprögetés. Hihetetlen, hogy mennyire szeret utánozni.