A balatoni kirándulásunk jól is, meg rosszul is sikerült. Megvolt a sült hal evés, a siófoki bazárnézés, régi ismerősökkel való találkozás, Péter élvezte az új helyet, az udvaron sepregetett lelkesen, molyolt a fűben, kavicsozott a játszótéren. De mindkét este kibukott azon, hogy nem megyünk haza. A megszokott esti rituálénk ugyan az volt, de teljesen megrökönyödött az új helyszíntől. Ennek ellenére, mindkét éjszakát problémamentesen átaludta. A másik nehézséget a víz jelentette számára. Vittünk neki egy pici gumimedencét, némi vizet töltöttünk bele, de hisztis rohamot kapott tőle. Később kivittem neki egy kis lavórban vizet, hogy pacsáljon, rá se nézett. A Balatonról ne is beszéljünk. Az egy nagyjelenet volt, mikor az apja karjában megtettek három lépést a vízben és belelógott kicsit a lábujja. Összességében jó élmény volt egy kicsit Balatonon lenni, bár pihenni nemigen lehetett és jövő nyárig nem szeretném megismételni.

Hallókával a következő fejlődés történt az elmúlt napokban:

BESZÉDFEJLŐDÉS

*Úgy tűnik szituációnak megfelelően elkezdte mondani az „em” (nem) szócskát.

*Az „egü” „egu”(anyu) stabilan tartja magát, már egészen biztos vagyok benne, mert általában akkor mondogatja, mikor nyafog, a lábamba csimpaszkodik és azt szeretné, hogy fölvegyem.

*Ha kér valamit, mindig a „k” hangot használja. Mi régóta és rengetegszer mondjuk neki a kérem szót, ha szeretne valamit és csak úgy adjuk oda neki, ha elmondjuk helyette. Nem tudom, ez az akar-e lenni, vagy csak ezt az egy hangot tudja kiejteni már nagyon régóta, de mára szinte csak kérésnél használja.

*Sokszor használja a „bú” hangpárt, ha nyafog. Ennek nincs különösebb jelentése, csak egy új hangzópár.

BESZÉDÉRTÉS

*A kertben köveket szedegettünk egy vödörbe. Péter megfelelően reagált a következő felszólításokra (úgy hogy nem mutattam rá, nem néztem senkire sem, és a számat sem látta): „Vidd oda a mamának!” „Vidd oda Kingának!” „Vidd oda papának!” Ezt később más szituációban is kipróbáltuk, teljesen egyértelmű, hogy érti mit kell csinálni és a megfelelő ember nevét is meg tudja különböztetni. Ami biztos, érti a MAMA, PAPA, ANYU, APU, KINGA szavakat. A többi lehet, hogy csak szituációfüggő.

*Biztosan meg tudja különböztetni az AUTÓ, CICA, LÁMPA és VIRÁG szavakat hallás után. Néha van tévesztés az utolsó kettőnél, de kis gyakorlással az is megy.

*A legújabb szavunk rengeteg gyakorlás után szombatra beérett. Ha a kertben azt mondjuk: REPÜLŐ azonnal felnéz az égre és megkeresi. A kontrollszó a CICA, olyankor azonnal lenéz a földre és elkezdi keresni. Sosem érti félre egyiket sem. Próbáljuk a repülő hangjára is rávezetni, hogy füleljen, ha repülőt lát. És van egy játékrepülője is, azzal szoktuk eljátszani neki, hogyan repül a repülő, ilyenkor a „zsssss” hangra tanítjuk. (Nehogy már a repülőnek is berregjen, mint az autónak!) Balatonon is kipróbáltuk és azonnal felnéz, ha a repülőt kimondjuk.

*Már másodjára voltunk olyan helyzetben, hogy hazafelé tartottunk kocsival és Péter már nagyon fészkelődött, kínlódott a gyerekülésben és én elkezdtem neki magyarázni, hogy: „Megyünk haza. Otthon van a mama, a papa, meg a cica.” És ő a nyűglődés kellős közepén elkezdett vigyorogni. Szent meggyőződésem, hogy minden szavamat értette, hiszen ezeket külön-külön rengetegszer használjuk, így összeállhatott neki a kép.

MOZGÁSFEJLŐDÉS, KISMOTOROS MOZGÁS

*Gyönyörűen és biztosan jár, szinte soha sem esik el.

*Szépen visszagurítja a traktort, labdát. Rengeteget autózik berregve.

*Leszedi és visszadugja a kupakot a tollra.

*Mivel a Bizottságnál idősebb gyerekeknél feladat a „kis üvegbe mazsola dobálás”, mi is próbálkoztunk, de inkább „kis üvegből mazsola evés” lett belőle. Most nálunk hihetetlen mennyiségű kő van a kertben, így apró kövek műanyag palackba dobálása lett a feladatból. Péterke gond nélkül teljesíti.

Ja, a Heim Pálba még mindig nem érkezett meg Debrecenből a genetikai eredménye. (2 hónap 2 hét)  No comment.