Nyugodt hetünk volt. Vasárnap átruccantunk Szentendrére sétálni, és találkoztunk Eszterrel, és a gyerekekkel Domával és Dorkával. Aztán kellemeset ebédeltünk egy étteremben. Péterke tündérien viselkedett, végigülte az egészet az etetőszékben és szépen meg is ebédelt. Most vasárnap meg elmentünk a Premier Outlets Centerbe, ahol Péterke olyan eufórikusan boldog volt, hogy össze vissza szaladgált a bevásárló utcákon, hangosan kiabált, játszott a játszótéren, minden üzletet, embert, padot megnézett és ha felvettem a kezembe össze vissza csókolgatott.

Péterke eddigi látványos fejlődése és tanulási kedve azonban csökkenni látszik. Érthető, hogy megunta az eddigi játékainkat, és mostanra már szinte egyáltalán nem hajlandó megmutatni a tudását. Hogy mit ért meg valójában, azt már csak ő tudja, mert egyáltalán nem együttműködő, így csak nyomom neki állandóan a szavakat, meg az egyszerű mondatokat, az állathangokat, meg a rövid mondókákat. Szerintem hihetetlen gyorsasággal megjegyzi őket, mert néha kiderül, nagyon is érti mit akarok, csak nem csinálja meg. (Pl. Mondom neki, hogy vidd oda papának a papucsot. Erre ránéz a földön heverő papucsra, majd a papára és otthagy minket.) Lehetséges, hogy már annyira ráállt az agya a „normális” hallásra és értésre, hogy már nem jelentenek neki semmi újdonságot ezek a dolgok, így csak szívja magába az infókat, mint a többi, halló gyerek.

Az elmúlt több mint egy hétben a következő fejlődést tapasztaltuk Péterkénél:

BESZÉDÉRTÉS:

*Az első öt állatot elpakoltam, mert már biztosan mindegyiket érti. KUTYA (vau-vau), CICA (miau), BOCI (búúú), MALAC (föff-röff), OROSZLÁN (áááá). Így örömmel tapasztaltam egy hét múlva, hogy mikor éppen a másik szobában játszottunk és bebújt a  teregető alá, én meg azt mondtam neki, hogy „ááá, én vagyok az oroszlán”, ő meg sarkon fordult, megkereste a másik szobában a már elpakolt oroszlán figurát és a kezembe nyomta.

*A kis műanyag állatfarmunkat bővítettük egy újabb ötös csoporttal, persze már nem mindig érdekli, így nem tudom kontrollálni, minek tudta megérteni/megjegyezni a nevét és minek nem, de azért én csak ismételgetem őket: KACSA (háp-háp-háp), LIBA (gá-gá-gá), KAKAS (kukurikú), BÁRÁNY (beee), PACI (nyihaha). Egyenlőre nem bővítek, ez is elég infó. Most inkább tedd bele a dobozba játékot játszunk velük.

*Biztosan érti már a LÁMPA és PÁRNA közötti különbséget, tehát valószínűleg átmegy neki a mássalhangzók jó része, bár a hét végére már nem kápráztatott el a tudományával. Most amúgy is a párna nálunk a favorit, viszi mindenhova magával és lefekszik rá a földön. Így ha valami mást csinál és én mondom hogy : Fekülj rá a párnára, ő boldogan odamegy és ráfekszik. (Vagy csak automatikusan ez a cselekvés ugrik be neki a párna szóról. Ez a valószínűbb!)

*Úgy tűnik tudja, hogy a VÍZ szó az itatópoharát jelenti.

*Mostanában elkezdtem neki minden tárgyat megnevezni, és minden cselekvést röviden elmesélni. Mivel úgy érzem, ez a nagy mutogatási kedv csökkenés nem halláscsökkenést jelent, hanem épp ellenkezőleg, a hallásértés beindulását, már bevezettük, hogy fürdés után visszatesszük neki a hallókészüléket és megpróbálunk neki valamit mesélni, (inkább mesekönyvben képeket mutogatni és megnevezni). Jó lenne, ha a figyelme kicsit koncentráltabb lenne, mert egyenlőre nem nagyon érdeklik a mesekönyvek.

HALLÁSFIGYELEM:

*Múltkor a ház előtt játszottunk, mentek kinn az autók, beszélgettünk anyukámmal és mellesleg elment felettünk egy repülő. Péterke felnézett az égre és azt mondta büüüü, mikor örültem neki újra megismételte. A zajok közül tehát ki tudta szűrni a repülő hangját és megmutatta nekünk, hogy éppen megy egy az égen.

*Meghallja a mikró sípolását és rámutat a mikróra, és az ég dörgésére meg kimutat az udvarra. Persze sokat gyakoroljuk, hogy milyen hangnak hol van a hangforrása és mi a neve.

BESZÉDFEJLŐDÉS:

*Péterke beszédfejlődése nem csak hogy leállt, de a már meglevő „szavak” is eltűntek, gagyogásnak semmi nyoma. Egyedül a szép tiszta a/á hang az amit a már megszokott hangzókon és hangpárokon kívül állandóan használ és legújabban a szaggatott á hangot. Most szombaton viszont mégiscsak beindult nála egy új hang, azt ismételgeti, hogy ji-ji-ji, vagy li-li-li és rengeteget dumál.

*Egyetlen egy sikerélményünk volt e-téren: Mikor tanítottam neki, hogy a kacsa azt mondja háp-háp-háp, ő erre azt felelte á-á-á. Ezt a kis párbeszédet háromszor megismételtük, nagyon örültem neki. Na, azóta sem hallottuk többet.

*Maratoni kutya nézegetős sétáink eredményeképpen (1 séta = kb. 30 db kutya, kutyánként 10x elismételt „Nézd, ott egy kutya, a kutya azt mondja: vau-vau!”) ha Péterke meglátott egy kutyát, valami alig nyitott szájjal elmormolt vu-vu-vu hangokat hallatott. Hát, nem tudom! De bizakodom hogy ez vau akar lenni, bár azóta ezzel az új hanggal sem kápráztatott el.

MOZGÁSFEJLŐDÉS:

*Egyedül csúszdázik a kiscsúszdán!!! Szépen a talpait teszi a létra fokaira, ahogy tanítottuk neki, a tetején térdelésből leül és várva az elismerést, hatalmas mosollyal az arcán lecsúszik!

*A „Kipp kopp kopogok, találd ki hogy ki vagyok” mondókát mindig elkopogjuk neki. Múltkor összezártam a kis ujjacskáit, hogy ő is kopogjon. Nagyon tetszett neki és vígan csapdosta a kezét az etetőszék lapjához többé kevésbé ökölbezárva.

*Egyre kevesebbet esik futás közben, mondhatom, hogy az elmúlt héten megtanult futni. Közben lóbálja a kezeit és vígan kurjongat.

*Szépen firkálgat rajzlapra, de nem érdekli, inkább megeszi a ceruzát és széttépi a papírt.