2010. 08. 22.
2010. augusztus 22. punnyadás, fejlődés
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

Semmi említésre méltó nem történt velünk a héten, Péterke nagyon jókedvű, rengeteget játszott a szabadban, sokat ügyesedett a mozgása, sok új szót megért, egyre több mondókáról asszociál a megfelelő tárgyra, vagy mozgásra. Viszont semmit sem mond, semmilyen értékelhető hangocskája nincs, leginkább csak dünnyög. A következő fejlődés történt az elmúlt héten Péterkénél:

*Új szavak, amiket megért Péter: HOLD, SEPRŰ, SAPKA, CSÚSZDA, HINTA, KALAPÁCS, SZŐLŐ (ami a kertben terem), ZOKNI, LABDA, MAJOM (játék), KÖNYV

*Új műanyag állatkákat kezdtünk el használni: TIGRIS, ELEFÁNT, ZSIRÁF, ZEBRA, VIZILÓ (Persze az előzőek közül sem jegyezte meg mindegyiket, mert egyszerűen nem érdekli, de majd előbb utóbb.)

*Ha a „Hinta palinta” dalt éneklem, rámutat a hintára, ha a „Kipp kopp kalapács” mondókát mondom, előveszi a kalapálós játékát. Már régóta érti az „áll-csüccs” játékot, boldogan föláll és lecsücsül, ha mondjuk neki. Elkezdtem egyre több mondókát bevezetni, látszólag nem nagyon figyel rá, de azért próbálkozom.

VadmotorosHALLÁSFIGYELEM:

*Megáll a szobában és figyel, ha a sokadik szomszédban kiáltozik a kisgyerek, ha varjú károg az udvaron.

*Már azonnal megy az erkélyajtóhoz, ha a nagymama szólítja a földszintről és nem téveszti össze azzal, ha a bejárati ajtóból jön a hang.

*Nagyon zajos környezetben is figyel, ha szólítjuk és babakocsizás közben a zajos utcán is meghallja a repülőt és megmutatja nekem.

*Ha az udvaron vagyunk, az emeletről jövő hangok irányát még nem érti, automatikusan maga körül keresi azt, aki szólította.

BESZÉDFEJLŐDÉS:

*Teljesen leállt megint a gagyogás. Zárt szájjal hümmög állandóan. Megint szombaton kapott kedvet egy kis ji-ji-ji-zéshez, de amúgy semmi.

TalicskaMOZGÁSFEJLŐDÉS:

*Vidáman hajtja magát a kismotoron. Elég hamar rájött, hogyan kell használni. Hogy a férjemet idézzem: „Egészen új értelmet nyert Péterkénél a kismotoros mozgás!” hehehe

*Szépen emeli a lábait, ha nadrágot húzunk. Megpróbálja fölhúzni a zokniját, de persze nem sikerül neki.

*Mostanában elkezdtünk járni a nagyjátszótérre, ott van egy magas fa építmény csúszdával a végén. Láttam, hogy egy másfél éves kislány lazán fölmászik az igencsak nagy fokokkal rendelkező, bumszli, kötélkapaszkodós létráján. Na, gondoltam kipróbáljuk, őszig csak sikerül megtanulni. Péterke hihetetlen koncentrációval veselkedett neki a feladatnak és egy kis gyakorlással két alkalom után már teljesen egyedül felmászik. Persze végig ott tartom a kezem a popója alatt, biztos, ami biztos. Csak most kitör a frász, mert szeretne a favár tetején rohangálni, ami nem lenne baj, csak mivel négy kijárata van a semmibe és én nem tudok mindegyiknél ott állni, így egyenlőre nem merem fönn hagyni.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés