Mozgalmas hetünk volt. Hétfőn, mikor még Péter látszólag jól volt, elmentünk az EduKidbe hallásmérésre. Sajnos már megint teljesen kétségbeesett a kedves recepciós hölgytől, alig lehetett megnyugtatni, és mire mi kerültünk sorra már fáradt is volt, úgyhogy az egész mérés alatt őrjöngött. Ennek ellenére – elismerésem a mérést végző hölgyeknek – mikor két sírásroham között levegőt vett, le tudták tesztelni egységesen 30 dB-ig a hallását. Úgyhogy az eredmény változatlan, nem romlott semmit a hallása, de sajnos amíg Péter nem lesz együttműködő, hogy pontosan milyen halk hangokat hall meg, nem tudhatom pontosan.

Kedden már kezdett Péter megint rosszabbul lenni. Nem kétséges, a pénteki gyerekorvos látogatáskor, mikor egészségesnek nyilvánították, elkapott valamit. Remek. Azonban szerdán már menni kellett az illeszték készítőhöz, úgyhogy nem volt mese, szipogó gyerekkel mentünk. Az illesztékkel egyáltalán nem vagyok megelégedve, teljesen kiáll a füléből és ha meg is próbálom belegyömöszölni, nagyon hamar megint kicsúszik. Szerintem túl nagy. Viszont mivel nem sípol a remek kis Naida V-ösünknek köszönhetően, nem gyilkolom azzal a fiamat, hogy megint visszamenjünk, hogy le kelljen fognom, hogy hatalmas őrjöngés közepette kimintázzák a fülét.

Végre kaptam levelet a szurdósunktól, hogy mehetünk fejlesztésre. Péter már sokkal jobban volt a hét második felében, így csütörtökön elmentünk szurdóra. Negyed év telt el az utolsó látogatásunk óta, úgyhogy teljesen elölről kell kezdeni a beszoktatást. Péter nagyon megijedt, hogy hova hoztuk, nem tudom neki megmagyarázni, hogy csak játszani jövünk, főleg az elmúlt hetek megpróbáltatásai után. Viszont egészen másképp viselkedett a tavaszi alkalmakhoz képest. Nem rohangált körbe-körbe székeket borogatva, nyilván meg is volt szeppenve, így leginkább csak a nyakamban lógott az elején. Viszont minden játékkal játszott, nem úgy mint régen. Tornyot épített, a golyóbedobálós zsiráfot azonnal tudta, hogyan kell használni. Közben gyönyörűen reagált a hangszeres tesztelésre, még a 30dB-es csörgőt is azonnal meghallotta. Aztán egy kicsit átmentünk a mozgásfejlesztő szobába, ahol korábban nagyon félt a játékoktól. Most azonnal rápattant a nagy kék műanyag hintalóra, alig lehetett lecsalogatni róla.

A hét vége felé az én szervezetem is megadta magát a három hetes nem alvásnak és Péterke betegségének, úgyhogy végül elkaptam, és most náthás vagyok. Úgyhogy pár napja némi meseolvasáson kívül nem nagyon tudtam Péterrel érdemben foglalkozni, ami persze nem baj, de a betegség és az esős idő miatti bezártságban Péter nagyon igényelte volna. Ráadásul az állandó ismételgetések hiányában most valószínűleg egy csomó mindent elfelejtett.

A következő fejlődés történt az elmúlt héten:

BESZÉDÉRTÉS:

*Minap megkérdeztem tőle, hogy „van kaka?” erre a pelenkázóhoz rohant és rácsimpaszkodott, és lám, tele volt a gatyája. Azért ezzel a tudományával nem kápráztat el túl sűrűn. Mármint hogy válaszoljon erre a kérdésre. A pelenka telerakási tudományával minden nap elkápráztat.

*Új állatokat kapott Péter: a maci a polcon lakik, a süni, mókus, nyuszi és az egér pedig egy kisházban. Így el tudjuk játszani a bemegy a házba és kijön a házból játékot és mindegyikhez saját dalt éneklek, mondókát mondok, amiket természetesen nem jegyzett még meg. Ennek az az oka, hogy egyenlőre nincs saját lakóhelyük a házban. A macihoz a „Brumm brumm Brúnó” dal első sorát szoktam énekelni, és mivel a maci a polc szélén lakik, azonnal meg is jegyezte a nevét is és a dalt is. A többieknek is találnom kell állandó helyet a lakásban, amihez kötni tudja majd a mondókákat.

*Anyukámék megtanították neki, ami nekem hetek óta nem sikerült, a „Lóg a lába lóga” mondókára lóbálja a lábát miközben a kisszéken ül. Ennek meg az volt a titka, hogy anyukámék mellette ültek és vadul lóbálták a lábaikat, közöttük ült kisPéter, és ez annyira tetszett neki, hogy most már büszkén csinálja.

*Péter teljesen ellenáll a testrészek mondogatásának, csak akkor jegyzi meg őket, ha tevékenység is tartozik hozzájuk, „töröld meg a szádat”, „fogd meg az orrom”, nadrág és zoknihúzásnál: „egyik lábad, másik lábad”. Azonban múltkor már kérésre megmutatta a saját orrát.

*A következő szavakat jegyezte meg tehát a héten: SÜNI, MÓKUS, NYUSZI, MACI, EGÉR (az új kis műanyag barátainak köszönhetően), ORR, LÁB, FOGKEFE, KAKA

MOZGÁSFEJLŐDÉS

*Mivel nemigen járunk el mostanában itthonról, nem volt alkalom a látványos ügyesedésre. Viszont Péter mostanában azt hiszi, ő már mindent tud és túlteng benne az energia. A kiscsúszda létráján állva lazán elengedi a kapaszkodót, én meg szívrohamot kapok. Hurcolássza magával a tele pelenkás zacskót, ráteszi a fotelre és föláll a tetejére, hogy lerámolhassa a könyvespolcot.

*Elkezdte belerámolni a szennyes ruháját a saját szennyes tartójába. Múltkoriban elkezdtek rejtélyesen eltűnni a levetett zoknijaim. Gondoltam biztosan megőrültem, mikor a mosásnál Péterke szennyes kosarából előkerült vagy három pár. Aztán kifigyeltem, ahogy leveszem az otthoni zoknimat, ő már rá is startol és beledobja a szennyesébe.

*Este fürdés előtt és minden pelenkázáskor lerángatja a zoknijait és megpróbálja lehúzni a gatyáját. Öltöztetéskor segít, nyújtja a kezeit és a lábait.

BESZÉDFEJLŐDÉS

*Örömmel jelenthetem, hogy elmúlt a rossz időszak és már sokkal szebbek Péter hangjai. Újra hallom, hogy „abü”-nek hív minket és egy kicsit játszik a hangjával is.

*Ha autót lát a könyvekben, berregni kezd. Bár ez nem a beszédfejlődéshez tartozik, de ha az állatos könyvében rámutatok a légy-re, felemeli a kezét, ahogy mi szoktuk lecsapni a legyet.

"Brumm brumm Brúnó" dal - ha meghallja, felmutat a macira