Elkészült az egész Péterke újra hallani fog mese. Megtaláljátok a korábbi bejegyzésben, vagy nagy képekkel a következő Picasa Webalbumban (amit kilinkeltem jobb oldalra is a kedvencek közé): http://picasaweb.google.hu/108395888371031243285/PeterkeUjraHallaniFogMese?authkey=Gv1sRgCKnT1be33KTJEw#

Péter csak nem akar meggyógyulni, hétfőn arra ébredtünk, hogy nagyon köhög. Így fogtam magam és lemondtam a heti szurdós fejlesztésünket, és elvittem orvoshoz. A két hét tüszős mandula után most már a harmadik hét megfázás kezdődött el. Azt mondta a gyerekorvos, hogy menjünk nyugodtan oltásra pénteken, semmi komoly. Az egy hónapja tartó alacsony hőemelkedés meg lehet a foga miatt is.

Kedden 16 hónapos lett Péterke, (hallókora másfél hét múlva lesz 5 hónapos) a pénteki oltás előtt alaposan lemérték: 12,35 kg, 84 cm, 14 db fog és már látszik a 15. alsó szemfog. A hallásvesztésére adminisztratíve megkaptuk a H9050-es kódot. Aztán ment egy szuri a combjába és a karjába. Voltak oroszlánkönnyek és véget nem érő sírás. Szegénykém, két hónap múlva újra oltás.

Csütörtökön a nem múló orrfolyástól eltekintve semmi baja nem volt Péternek, így életünkben először elmerészkedtünk egy Ringató foglalkozásra a közeli művházba. A folyosón megláttunk két takarító nénit fehér köpenyben, akik nagyon kedvesen köszöntek Péternek. Na, onnantól kezdve csillapíthatatlan hisztériában tört ki a fiam, azt hitte már megint orvoshoz vittem, ilyenkor képtelenség neki elmagyarázni, hogy csak játszani jöttünk. Rengetegen voltak a foglalkozáson, minden gyerek ücsörgött, vagy mászkált, az enyém meg szipogva, legörbülő szájjal, néha halk sikolyokkal kapaszkodott a nyakamba. Negyed órába telt, mire egyáltalán le tudtam ülni vele a földre. A sok bamba anyuka, meg csak bámult ránk. Aztán a fél órás danolászás, körtáncolás, zenélés utolsó 5 percében Péternek leesett, hogy itt senki sem fogja bántani és vigyorogva az ölembe hajtotta a fejét, és egy ujjal meg merte érinteni az egyik kisfiú nadrágszárát. Nagy harcok dúlnak bennem, hogy kell-e ez egyáltalán nekünk, de azt hiszem jó lesz hozzászoktatni Pétert. A játszótér nagyon tetszik neki, ott szívesen barátkozik, de a zárt helyektől nagyon fél. Nagyon szeretném végre játszóházba is elvinni, talán jövő héten már oda is mehetünk.

Vasárnap majdnem meglátogattuk a Közlekedési Múzeumot. Eléggé hideg volt kinn, túl korán érkeztünk, 9.40-kor. Nyitva volt az ajtó, gondoltam megkérdezem, hogy nem várhatnánk-e meg a nyitást az előtérben, melegben. De ahogy beléptünk és az ajtóból elmondtam ezt az egy mondatot, a pult mögött ülő teremőr/jegyeladó/portás, vagy nem tudom milyen minőségben ott tartózkodó idősebb férfi minősíthetetlen hangnemben leordított a fejemet, hogy "nem, 10-kor nyitnak". Csak úgy zengett a folyosó. Mi akkor sarkon fordultunk és mentünk is haza. Én 7 évig dolgoztam szülés előtt múzeumban és még most is muzeológusként vagyok állományban, de nálunk kizárt dolog volt, hogy ilyen egyáltalán megtörténhessen, de ha mégis előfordult volna, megkockáztatom, hogy repült volna az a teremőr, aki ezt megengedi magának egy látogatóval szemben. Arról nem is beszélve, hogy egy férfiember már alapból ne üvöltözzön kisgyereket babakocsiban toló nővel, főleg ok nélkül. Szóval Péterke ezúttal nem látott vonatokat, meg autókat és repülőket sem. Sajnos.

Na, de vissza Péterke fejlődéséhez. A héten egy kicsit eltunyultam, így csak kevés új dolgot tanultunk, inkább ismételgettük az eddigi mondókáinkat, unásig olvasgattuk a könyveinket és játszottunk, ja és nem csináltunk semmit. Mindeközben a következő fejlődés történt:

BESZÉDÉRTÉS:

*Péter nagyon örül, ha valamilyen szót kézmozdulattal kísérek és pillanatok alatt megjegyzi. Ha azt mondom légy, akkor köröz a levegőben az ujjával, majd lecsap a tenyerével, ha azt mondom pillangó, verdes a kezeivel, a szappan szóra kezet mos a levegőben, a fogkefére benyúl a szájába, az autónál berreg, a repülőnél a feje fölött mutatja hogy száll a repülő.

*Megtanultuk végre az igen szót is a nem mellé, bár nem használja még olyan sűrűn. A tejhabosítót odaadom a kezébe és ha bekapcsolom, és rezeg a kezében, akkor rázza igenre a fejét, ha kikapcsolom, akkor nemre. Ugyanezt csináljuk a vízcsappal és a villanykapcsolóval is. Ha valamit nem szabad, akkor mosolyogva rázza a fejét, hogy nem.

igen - nem

*Új mondókákat is tanultunk, a konyhában kitettem a malacot és a bocit, és megtanultuk hozzájuk a „Boci, boci tarka” és az „Egy kis malac röff, röff, röff” nóták első sorait. Csodásan beazonosítja őket, még akkor is ha keverem a többi mondókával, de látom, hogy ez már kicsit sok, úgyhogy egy időre leállok ezzel és csak ismételgetünk.

Egy kis malac röff röff röff

Boci boci tarka

*Valamiért most érett be a „Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs” mondóka, korábban csak nézett mit masírozok, meg guggolgatok, de egyszeriben boldogan elkezdte ő is csinálni. Még az utcán is vigyorog, ha elkezdem énekelni neki. Az "Erre csörög a dió"-t már hetek óta nem volt hajlandó megmutatni, most meg egyszeriben előjött neki.

Sétálunk, sétálunk

Erre csörög a dió

*Mostanában az orrszívásokat követően mindig együtt megyünk kimosni a trutyit az üvegcsőből, úgyhogy a rendszeres fürdőszoba látogatást néhány új szó megtanulásával kapcsoltam össze. Amit mostmár biztosan tud, az a FOGKEFE, KÁD, FÉSŰ, SZAPPAN.

*Az állatos könyvekben már tudja melyik a PÓK és a KATICA és a tengeri csillagot is felismeri, mint CSILLAG. Sikerült vennem végre kis műanyag pillangót, katicát és halacskákat, ez persze sokat segít az értésben és nem mellesleg lehet pakolgatni és rágcsálni őket.

Megértett szavak gyarapodása (15-16. hónap):

BESZÉDFEJLŐDÉS:

*Teljesen leállt azzal a két szó-töredékkel is, amit mondott múlt héten. Inkább rengeteget hisztizik, ha akar valamit. Be kellett vezetnem a fotelba ültetést, amíg le nem csillapodik. Megkezdődött nálunk a hisztis korszak, amire rárakódik, hogy Péter semmit sem tud szavakkal kifejezni és ez mérhetetlenül frusztrálja.

*Viszont ami jó, hogy egy két dolgot szívesen utánoz, ami eddig teljesen hiányzott a fejlődéséből. Ha cuppogok, ő is cuppog, ha magas hangon szaggatottan azt mondom a-a-a, akkor boldogan leutánozza, ha nyögök, ő is nyög, ha köhögök ő is köhécsel, ha berregek ő is berreg. (Teszi mindezt akkor is, ha nem látja az arcomat, hallás után.) Tudom, nem sok, de jó lenne, ha néhány új hangot is leutánozna a számról, mert jelen pillanatban nagyon kevés hangja van, gügyögésnek semmi nyoma.

Csináltam egy felvételt arról, hogyan "beszél" Péter. Ilyen, amikor magyarázza a képeket az állatos könyvben. A bagolynál az a kis visítás, az lenne a "huhú", már ha ki tudná mondani, a póknál kiadott hang pedig azt jelenti, hogy fél tőle.

Péter hümmögése