A szokásos vasárnapi bejegyzés elmaradásának az oka, krónikus internethiány, ami mára, azaz keddre végre megoldódott. Tehát íme az elmaradt bejegyzés:

Vasárnap a másik nagymamát mentünk meglátogatni Paksra. Nem tudtam Péter hogyan fog reagálni, hiszen ritkán utazunk le, így még ismeretlen neki a hely, eddig még mindig megijedt és most is tartottam attól, hogy sírni fog. És láss csodát, nagyon hamar feloldódott, egyáltalán nem hisztizett. Azért néha még bekapcsolt nála a nyomkövető üzemmód, de általában egyedül rohangált és pakolászott mindenhol. Most először volt végig ébren egész oda- és visszaút alatt, így semmit sem kellett változtatni a napirendünkön. Hatalmasat sétáltunk, játszótereztünk és egy jó ebéd után a kisszobában a nagyágyon kb. 10 perc alatt sikerült elaltatnom és (egyetlen ébredéssel, mikor kinyitotta a szemét, látta, hogy a szomszéd szobában olvasok, majd aludt tovább) 3 és fél órát durmolt végig. Aztán uzsi és irány haza, vacsorára már otthon is voltunk.

Csütörtökön csípőszűrésre vittük Pétert. Már fel voltam készülve, hogy bár időpontra mentünk, legalább egy óra csúszás lesz. Ehhez képest kb. 10 perc alatt már végeztünk is. Péter persze nagyon sírt, pedig csak sétálnia kellett. A diagnózis: minden rendben van, csak egy minimális bokasüllyedés látható. Kérdeztem az orvost, hogy már most tönkretette a lábát a cipője? Egész nyáron mezitláb rohangált és most is tappancsos zokniban van otthon. Azt válaszolta, hogy biztosan nem, inkább örökletes.

Pénteken szurdóra mentünk, ahol Péter már olyan otthonosan mozog, hogy mikor kinyílt az ajtó, ő már rohant is be. Na, ezen azért meglepődtem. Most egyáltalán nem volt olyan nyugodt, nehezebb volt lekötni a figyelmét, de minden játékban benne volt. A bordásfal és a székek persze még mindig a kedvencei.

Péternek sikerült vennem egy olyan formaillesztőt, amit használni is tud, íme:

BESZÉDFEJLŐDÉS

*A hét egyértelműen a beszédé volt. Péter elkezdett az előző hetekben begyakorlott í és a hangokkal szavakat mondani. Viszont sajnos a hét végére ez a lelkesedés is lecsengett. Három napon át, ha megkérdeztem „Van kaka?” ő mosolyogva és érthetően válaszolt: íje (igen), és tényleg volt kaka. Aztán a föld nyelte el ezt a szót, sajnos nem is tudtam levideózni.

*Megint mondogatta, ha felkéredzkedett a kezembe, hogy aju, agyu (anyu), valami meghatározhatatlan mássalhangzóval. Már ezt sem csinálja.

*Ami egyértelműen megmaradt, az a cica. Mikor először meglátja, a lelkesedés hevében kiabálja, hogy í…a. Mindig szünetet tart a két hang között és sokszor csak az í-t mondja ki. (Kedd: már ezt is abbahagyta)

*A többi szókezdemény meg lehet, hogy csak a véletlen játéka, nem tudom, mindenesetre olyan ritkán fordulnak elő, hogy nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget. Egyszer az unokanővérének Kingának nagyon megörült, és ugye ő is í…a lett, meg a csibe azt mondja, hogy i-i-i (pipipi), stb.  De már megint abbahagyta az utánzást is és csak néha hallom, ha örömmel játszik valamivel, hogy hábubu-zik. Azt hiszem megint egy hosszú időszak következik, amikor az értése fog rohamosan fejlődni. A beszédkezdemény helyett mostanra inkább csak visítozik. Egy kicsit azért csalódott vagyok és néha már pattanásig feszülnek az idegeim a visítozás miatt, amit Péter kibontakozó akaratossága és a kommunikációképtelenségből adódó tehetetlensége okoz.

Szóval a hét nagy teljesítménye a beszéd beindulása (majd abbamaradása) volt. Egyetlen videót tudtam készíteni, ahogy kimondja: cica, de ennél sokkal szebben is csinálta.

MVI cica

BESZÉDÉRTÉS

*A héten a beszédkészség csökkenésével párhuzamosan úgy éreztem Péternek már nagyon könnyűek a játékaink és a könyvei. Az egyik pelenkás dobozon van egy böngésző szerű rajz, egy óvodai csoportot ábrázol, nagyon-nagyos sűrű kép, rengeteg tárggyal és alakkal. Egyszer valamiért megemlítettem Péternek a kutya szót, ő meg a képhez rohant és megmutatta rajta a fülhallgatós játékkutyát, alig lehetett észrevenni. Aztán még kérdeztem sokféle állatot a képről és mindegyiket megmutatta, pedig nagyon nehéz volt megtalálni őket. Úgyhogy elővettem az Őszi böngészőt, amit eddig még nem használtunk és elkezdtem belőle mesélni. Most már nem csak állatokat keresünk, hanem mindig egyszerű mondatokat használok, cselekvésekre kérdezek rá. Persze, továbbra is az állatok nevét érti meg belőle, de mindig ugyanazokra a képekre ugyanazokat a mondatokat használom, így előbb utóbb ez is menni fog. Látom a kis arcocskáján, hogy nagyon koncentrál, mert nehéz még neki.

*Nem igazán tudom, milyen új szavakat tud, mert hihetetlen gyorsasággal szaporodik a passzív szókincse, az eddig tanultakat mindenesetre keni-vágja és szívesen megmutat bármit, amit kérdezek. Ami biztos: papagáj, pingvin, gólya, hattyú, csiga, flamingó (ezeket esküszöm nem direkt tanítottam meg neki, csak mindig elmondtam a nevüket, ha kérdezte a képeskönyvben és megjegyezte), ágy, fotel, asztal, szék, mágnes, hűtő.

*Az egyszerű utasításokat megérti, de a háromszavasakat már nem. Pl. az Add ide a labdát! az megy, de a Tedd a labdát a csúszdára! már nehéz neki. Ilyenkor ránéz a labdára és odaszalad a kiscsúszdához csúszni egyet. De rajta vagyunk az ügyön.

MVI vadállatok