Múlt vasárnap ellátogattunk a Müpába, és megnéztük a Fényjátékosok c. kiállítást. Péterke tátott szájjal nézte a sötétben a világító-mozgó-színes képeket, bár a kiállítás többi része nem volt valami túl érdekes. Na, de utána az előtérben a futkorászás, mozgólépcsőzés, üvegasztal nyalogatás, a földről hideg levegőt fújó légkondin ácsorgás, az bezzeg nagyon nagy élmény volt. Most vasárnap, azaz ma pedig a Szépműben voltunk Botero kiállításon. Már az is nagy élmény nekem, hogy megint járunk kiállításokra, mert a gyermektelen éveimben mást se csináltam. A kiállítás meg nagyszerű volt, Péterkének is nagyon tetszett a sok hatalmas, színes kép a pufi emberekről. Boldogan mutogatta a cicákat és kutyákat rajtuk.
Csütörtökön lett Péter 17 hónapos. A paraméterek a következők: 12,6 kg, 86 cm, 22-es cipő, 16 fog. Hallókor: 5 és fél hónap. Pénteken szurdóztunk, Péter nagyon aranyos, teljesen elfogadta a szurdósunkat és minden játékban benne van, csak kicsit csapongó. Teljesen rágyógyult a bordásfalra, kb. 10 percenként le kell választani róla, különben fölrohan a tetejére.
A héten hivatalosan is beléptünk a dackorszakba, hatalmas változáson ment át rövid időn belül Péter: éktelenül nagy, ismeretlen eredetű hiszti-rohamokat produkál, teljesen kiborul értelmetlennek tűnő dolgok miatt, próbálgatja az akaratát, ami, mint eddig is tudtuk, igencsak sok van neki. Ez az időszak úgy tűnik embert próbáló lesz (pedig még csak 1 hete tart) és a hallássérülés okán szerintem nagyon sokáig el fog húzódni. Eddig én is döbbenten néztem a játszótéren magukat földhöz verve, vörös fejjel ordító 2 éveseket, hát, lehet hogy még ide is el fogunk jutni.
Egyenlőre nálunk még csak annyiban nyilvánul meg ez az egész, hogy naponta egyszer-kétszer evés után nem engedi Péter, hogy kivegyem az etetőszékből. Mikor először előjött ez (pénteken), és én mit sem sejtve kivettem őt a székből, olyan hisztiroham tört rá, hogy még az életben ilyet nem láttam tőle. Csak akkor nyugodott meg kissé, mikor visszatettem. Fél órányi ücsörgés után, ahányszor megkérdeztem, hogy kivegyem-e, sírva eltolta a kezemet. Végül már azt találtam ki, hogy elbúcsúztam tőle, hogy én megyek át játszani a kis unokatestvéréhez és akkor hajlandó volt kijönni. Ma (szombaton) a tízórainál ugyan ez történt, most azonnal visszatettem a székbe, mikor rákezdett az üvöltésre. Másfél órán keresztül ücsörgött ott és semmit sem csinált, először vidáman, majd kevésbé vidáman. Ahányszor próbálkoztam, hogy kivegyem, sírva ellökött magától, ha kivettem, üvöltve kapaszkodott a székbe. Valamiért megszállt a nyugalom, nem kiabáltam, nem alkudoztam, nem figyelemeltereltem, hanem addig szépen kitakarítottam a lakást, behajtogattam a száraz ruhát, kényelmesen megittam végre a tejeskávémat. Ő pedig hol vidáman, hol elkámpicsorodva ücsörgött, és végignézte, hogy most egyedül csinálom, amit együtt szoktunk. (DE persze a dac mindenek előtt, ahányszor hívtam, annyiszor nem akart jönni.) Végül már azért elegem lett, mert már rég játszottunk volna amúgy és kakás volt a gyerek. Megkockáztatva egy csökkentett hiszti üzemmódot, kivettem és átpelenkáztam. Akkor már könnyű volt elterelni a figyelmét, így hamar abbahagyta az üvöltést.
Ez a néhány alkalom bebizonyította, hogy hiába minden okoskodás és jótanács, ha nem sikerül elejét venni a hisztinek és belekerül a gyerek, akkor nagyon nehéz abbahagyni. Akinek még nem tart itt a gyereke (vagy olyan nyugodt természetű, hogy nem is fog), el sem tudja képzelni, mennyire tehetetlennek érzed magad a lila fejű, őrjöngő gyereked láttán. Mindenesetre most olvastam egy jót a Kismamablogon: „A hiszti ellen nem lehet semmit tenni. Ilyenkor ne beszélj vele, legyél következetes, ha valamit nem engedsz meg, és csendben várd ki a végét. Nem kell megnyugtatni, ölelgetni, kiabálni, kezére csapni, fenyegetőzni, figyelmét elterelni stb. Csak csendben várni, amíg befejezi, ez a leggyorsabb út ahhoz, hogy leszokjon róla.” Mélyen egyet értek, mert nekem sem jött be semmilyen taktika. Ha ücsörögni akar, hát ücsörögjön, bár nem tudom mire vélni az etetőszéke iránti kitűntetett figyelmet.
BESZÉDFEJLŐDÉS:
*Szóval az előző bejegyzésemben leírt változásoknak, ami miatt kétségbeestem, a sok visítozásnak és akaratoskodásnak meglett a magyarázata: dackorszak. Bár átmenetileg háttérbe szorult a beszéd, most mégis úgy látom, újabb dolgokat próbálgat Péter és amiket már tud, azokat pihenteti. Most a következő magánhangzós szavakat hallottam tőle a héten:
Csibe mondja: pi-pi-pi |
i-i-i |
Egér mondja: cin-cin-cin |
i-i-i |
Boci mondja: bú |
bú |
Mászik (a csúszdán mondjuk neki mindig, hogy mászik-csücsül-csúszik) |
já-i |
Megpróbáltam felvenni, hogyan mondja Péter ezeket a szavakat. A videón csak annyi értékelhető beszéd van, hogy csibe: i-i-i (pi-pi-pi), boci: bú (ennél szebben is tudja már mondani) és a kutyánál van egy zárt szájú vau. Mostmár gyanús, hogy a báránynál á-á-t kezd mondani, ezen a felvételen még nem jól hallatszik. És a pacinál az apukája nyihahát és aztán prüszkölő hangot szokott adni, amiből leegyszerűsítve lett: á és utána a berregés. Hát egyenlőre ennyi, szerintem nem rossz.
BESZÉDÉRTÉS:
*Néhány új mondókát és dalt tanultunk: KACSA: Háp-háp-háp, jönnek a kacsák, LIBA: Liba mondja gá-gá-gá, KAKAS: Pál Kata Péter.
Háp háp háp, jönnek a kacsák:
Liba mondja gá gá gá:
Pál, Kata, Péter jó reggelt:
*Kezdi jobban érteni az összetett utasításokat, pl: Tedd a sapkát az elefánt fejére! Tedd a bárányt a csúszdára! Vagy a böngésző könyvben az ilyeneket: A kisfiú falevelet ad a kecskének. A kislány simogatja a csacsit. A néni tököt töl a talicskán. Természetesen nem tudom pontosan mennyit ért meg ez utóbbiakból, valószínűleg 1-1 szót, amiből már ki tudja következtetni melyik képre gondolok. De ezek a böngészők szuperek arra, hogy próbálgassam, mennyire tud differenciálni két mondat között, pl: Repül a madár. Csücsül a madár. Csücsül a papagáj. Kukucskál a papagáj. Az ilyen játékok általában már mennek.