Szóval a hét az EduKid-ben tett újabb látogatásunkkal, a negyedéves kontrollal kezdődött. Péter meglepően vidám volt mikor odaértünk, még a kedves asszisztens-hölgytől sem kapott sikítófrászt, ahogy szokott. Amíg várakoztunk, az asszisztens azt tanácsolta, hogy inkább a hallásmérés előtt mosassunk fület Péternek, hogy tisztábban halljon a vizsgálaton. Át is mentünk a doktornőhöz, bivalyerős kisfiamat már alig bírtam lefogni, miközben ez a doktornő nem mosta a fülét, hanem egy helyes fémbigyóval kipiszkálta a füleiből a zsírdugókat. Aztán megkezdődött az oroszánkönnyeit nyelő kisfiam hallásmérése. Szokásos jelenet: apa fogja Pétert, Péter kissé hisztérikusan próbál elmenekülni, én tömöm kajával, a kedves szurdopedagógus minden létező praktikát bevet, Péter nagynehezen elkezd autózni, az audiológus hölgy megpróbál észrevétlen maradni,  Péter ropit pattogtat a fogai között (sokszor hangosabb a ropi, mint a hangjel, amit meg kellene hallani). Végül sikerült a szokásos 30 dB-t mérni. Gondoltuk, megpróbálkozhatnánk egy hallókészülék nélküli méréssel is. Na erre teljesen kiakad megint Péter, én hatalmas gesztikulációval rendre utasítom (ahogy éjszaka szoktam, ha nem akar visszaaludni, ez az ilyenkor semmit sem halló Péternek azt jelenti, hogy anya már nagyon-nagyon mérges). Mivel nagyon nyugtalan volt a gyerek, már nem lehetett megcsinálni normálisan a mérést, de úgy emlékszem, a mély tartományban nagyon jó értékeket mértek. Régen, mikor még nem indult be a hallásfigyelme 60-70-80-80 volt a mérés eredménye, most meg talán 40-50 dB a mély tartományban. DE ez nem hivatalos.

Kedden unokatesót látogattunk Biatorbágyon. A gyerekek egyidősek és bár mindkettő ébren volt végig, nem túl sok kontakt alakult ki közöttük. Viszont Dávidnak sok szuper játéka van, úgyhogy Péter boldogan lepakolta inkább a könyvespolcot, már amíg meg nem állítottam, és próbálta elérni a komód tetején található tárgyakat.

Péntek, szurdo. Semmi különös, Péter nagyon szétszórt volt, ezen még a mozgásfejlesztő szoba sem változtatott. Valahogy sosem azzal a játékkal, abban a sorrendben és főleg nem annyi ideig akar játszani, amivel, ahogy és ameddig a szurdósunk szeretné. De hát mit tegyünk, abban a 45 percben nincs idő Péter kedvére tenni, a játékok sorrendjén változtatni, vagy a kérését teljesíteni. Mindig sajnálom kicsit Pétert, mert a fejlesztőszoba olyan, mintha egy édességboltba beküldenénk egy gyereket, amiben minden fiókban, polcon, karnyújtásnyira színes édességek vannak, és ő nem nyúlhat semmihez. Szegény Péter, még nőnie és okosodnia kell, hogy ezeket a szabályokat képes legyen betartani.

Egy kis tánci-tánci a nagyszülőknél a két unokatesóval. Ez még nem zene bekapcs-kikapcs játék, igyekszem egy olyat is felvenni:

BESZÉDFEJLŐDÉS:

*Amúgy a héten már tényleg azt hittem eret vágok, Péter annyira sokat visított és annyira semmivel sem lehetett lekötni a figyelmét, úgyhogy alig csináltunk valamit. Reggel követelőzve ébredt és úgy aludt el este, mindezt egy igen gyilkos hangerővel. Szóval a hét végén elkezdtem egy MagneB6 kúrát szedni, hátha az kisimítja a szétzilálódott idegeimet és nyugodtabb, megértőbb leszek Péterrel.

*Nagyon érdekes megfigyelni, hogy Péter beszédfejlődése milyen ciklikusan és keveredve alakul ki. (Elnézést, nem vagyok szakember, de a megfigyeléseimet azért talán le szabad írni.) Péter fejlődése egyszerre tükrözi egy 6 hónapos kisbaba és egy 1,5 éves kisgyerek beszéd-állapotát és valahogy kb. havi periódusokban mindig ugyan azok a fázisok követik egymást:

1. visítás (passzív gyűjtögető szakasz, a magát megértetni nem tudás dühe)

2. gügyögés (újabb hangok próbálgatása)

Ez a szakasz olyan, mintha még kisbaba lenne, és teljesen el lenne maradva a halló kortársaitól.

3. beszéd (a kigyakorolt hangokkal mindig újabb magánhangzós szavak mondogatása)

4. beszédértés (hihetetlenül gyors fejlődés a megértett szavak, mondatok területén)

Ebben a szakaszban pedig állítom, még sok halló kortársát is bőven meghaladja.

*Szóval az elviselhetetlen, visítós hét végére Péter megint elkezdett gügyögni. Most azt mondja gyönyörűen (mindig elérzékenyülök, ha hallom tőle, mert kisbaba korában hiába vártam, nem hallottam ezt soha): bababababa.

*Péter újabban mondta már hintalovazás közben, hogy í-í-í (gyí-gyí-gyí), a csip csip csóka mondóka végét egyszer, hogy he-he-he (hess-hess-hess). Egyre több állat hangját próbálja utánozni, pl. huhog.

bababa 1:

bababa 2 (bár ő itt inkább azt mondja, hogy vavava:

BESZÉDÉRTÉS:

*Nem igazán tudok mit írni, csak annyit, hogy Péter nagyon okos. Csak egy példa: már nem csak azt tudja, hogy autó, amihez berregni szokott, hanem megkülönbözteti, hogy: AUTÓ, BUSZ, MOTOR, TRAKTOR és mindegyikhez berreg. Szép hosszú mondatokat is felismer a böngészőből igével, több alannyal, jelzőkkel, meg minden.

*Elkezdték érdekelni a mozgásos mondókák: Most a múlt héten tanult „tapsi tapsi mamának”-ra tapsikol, a „csip csip csóká”-ra összeütögeti az ökleit és repdes. A héten a „töröm töröm a mákot” mondókát tanultuk, összeütögeti hozzá az ökleit és tartja a tenyerét a simogatásra. A nagylabdán a „húzz húzz engemet” mondókát gyakoroljuk, de ez láthatóan még nem érdekli.

*Újabb állatos mondókákat tanultunk. Több hetes próbálgatás után végre beérett az „Éliás tóbiás” ének, amit a tyúk-nál akartam megtanítani neki, sikertelenül. Most újra nyitott lett rá Péter, úgyhogy rögtön három újabb állat fotóját kibiggyesztettem a lakásban: bagoly „baglyocska hunyorog” mondóka (ennél Péter csak huhog, legalábbis én tudom, hogy az huhogás), csiga „csiga biga gyere ki” ének (ennél Péter kinyújtja a mutatóujjacskáját, ahogy én szoktam hívogatni a csigát), és a madár „két kis madár ül a fán” mondóka. Na ez utóbbi nagyon aranyos, mert ugye az egyik madár Péter, ilyenkor mindig magára mutat, na nem azért, mert érti a mondókát, hanem mert én is megbökdösöm ilyenkor őt.

böngésző nézegetés: