Péter ma másfél éves: 13,1 kg, 86 cm.

Vasárnap kimentünk a Vörösmarty térre karácsonyi vásárt nézni, Péter nagyon élvezte a nézelődést, én meg vettem neki egy fa gyöngyfűző készletet óriási színes gyöngyökkel. Azóta az a kedvenc. Már érti, hogy mit kell csinálni, de még ügyetlen hozzá a keze, úgyhogy együtt játszunk vele: én tartom a gyöngyöt, ő dugja bele a cipőfűzőt, majd én megfogom az egészet és ő kihúzza a madzagot a másik végén. Nagyon jól lehet vele színeket tanítani. Kapott még elő-mikulásra egy megabloks alapkészletet, hogy legyen végre egy építőjáték is otthon. Úgyhogy beindult a nagy építkezés. Ehhez már elég ügyes a keze, könnyedén tud vele építeni, csak éppen a rombolás sokkal viccesebb. Mindenesetre most minden nap parkolóházasat játszunk. Én építek egy parkolóházat: egy fal, amiben fakkok vannak és beparkolunk oda az autókkal. Péter gyönyörűen parkolgat, közben berreg-dünnyög.

Amúgy a hetünk meglehetősen eseménytelenül telt, már ha az állandó visítást nem tekintjük eseménynek. Péter ahogy nő és okosodik, úgy válik egyre akaratosabb kisfiúvá és mivel beszélni még nem tud, bármi kell neki, legyen az az itatópohara, vagy egy darab ropi, azt éktelen visítással akarja megszerezni. Egyszerűen elviselhetetlen. Persze, mindez akkor fordul elő a leggyakrabban, ha a napi 24 órás anyu-szolgálat éppen valami mással van elfoglalva, pl. mosogatással. A pénteki szurdo-t is teljesen tönkrevágta Péter, alig lehetett vele mit kezdeni, látszott a huncut fején, hogy ez alkalommal direkt nem csinál meg semmit, amit kérünk tőle és elkezdte próbálgatni, meddig mehet el. Azt hiszem a következő másfél év embert próbáló lesz. Még szerencse, hogy nálunk otthon kőkemény szabályok vannak, amiből akkor sem engedek, ha visít. Valahogy majdcsak átvészeljük ezt az időszakot is.

BESZÉDÉRTÉS:

*Nagyon beindult a mondókázó kedv minálunk. Most tartunk ott, hogy nap mint nap 40 mondókát ismételgetek és mindig szívesen hallgatja, azonnal tudja mire vonatkozik, vagy hogy mit kell csinálni. Az új kedvencek az arcsimogatók: „én is pisze, te is pisze”, „kávé, tea, cukor”. Az új mozgásosak, amiket egyenlőre nem csinál, csak örömmel figyeli: „száll a labda”, „fújja szél a fákat”, „esik az eső, kopog a jég”, és az ujjszámoló „ez elment vadászni”. Egyetlen új állatosat vezettem be, hamar megjegyezte: „tarka szárnyú pillangó”.

Baglyocska hunyorog:

csiga biga:

Két kis madár ül a fán:

*Amúgy semmi különös: játszunk, olvasunk, mondókázunk, állandóan dumálok neki és minden nap végignézzük az analóg cselekvéskártyákat, amiket a nagypapa főszereplésével fotóztam-lamináltam. Vannak katasztrofális napok és nagyon jó napok, ez utóbbi egyre ritkábban.

BESZÉDFEJLŐDÉS:

*Olyan nagy előrelépés nem történt a héten, keni-vágja Péter a legtöbb állítnál, hogy ki mit mond, szívesen válaszol, ha kérdezzük (sokszor még zárt szájjal, pl. ha ú, vagy e hang van benne). A legújabb, hogy a cica azt mondja auau/mau/eü/beü (miau), a kutya meg azt hogy vauvau/vava. Úgy hallom, hogy itt még v betű is van!!!!

1. beszéd videó: Mit mond a bagoly? Zárt szájú huhú-huhú. Mit mond a csacsi? á-á-á (iá-iá). A legszebb, mikor azt mondja Péter a "mit mond az egér?" kérdésre, hogy e-é-i-i-i (egér cin-cin-cin). "Mit mond a cica?": beü-beü-be (miáú). "Mit mond a kutya?" Zárt szájú vau. "Mit mond a csibe?" i-i (pi-pi).

2. beszéd videó: "Mit mond a kutya?" Előbb zárt szájú vau, majd vavava. "Mit mond a csacsi?" á-á-á (iá-iá). A paci meg egy zárt szájú, erős í-t mond (nyihahahaha). "Mit mond a csibe?" i-i-i (pipipi). "Mit mond a bárány?" Zárt szájú, erős e-t mond Péter. (beeeee). Érdekes, hogy a pacinál és a báránynál, ahol rezegtetni szoktuk a hangunkat ő egy érdekes torokhangot használ. "Mit mond a bagoly?" Zárt szájú ú-ú.

Megértett szavak (ez esetben inkább csak felismert mondókák, mert a szavakról már fogalmam sincs. Gondolom nagyon sok.) gyarapodása (17-18. hónap):