A saját ágyban alvást leszámítva kihevertük a múlt hetet. Hétfőn megvizsgálták Péter szemét a Heim Pálban és azt mondták, gyönyörűen, nyom nélkül meggyógyult. Már annyira megnyugodott, hogy hétvégére már fel sem ébredt, mikor vittem a másik szobába, a kanapéra. Tulajdonképpen a saját ágyába is betehettem volna, de nem akartam átverni szegénykét, annyira élvezi a kanapén alvást. Azon dilemmázok éppen, hogy negyed év múlva úgyis rendes gyerekágyat kapna, érdemes-e egyáltalán erre a kis időre visszaszoktatni a rácsos ágyba? Lehet, hogy minden így marad, ahogy most van, mert mindenkinek megfelel. Pénteken voltunk az idei utolsó szurdós foglalkozáson, Péter most is huncutkodott, mint rendesen. Viszont a végén tudta magától, vagy megértette amit mondunk, nem tudom, de elkezdte a táncoláshoz odapakolni a kis kék székeket, amin ülni szoktunk.

BESZÉDÉRTÉS:

*Mivel a múlt hét miatt minden borult, ezért úgy döntöttem, mindenkinek jót tenne némi pozitív változtatás. Már egy ideje át kellett volna rendezni a lakásban kiállított állatseregletet, de féltem, Péter rosszul viselné a változtatásokat. Borzasztóan ragaszkodik az állatok megszokott helyéhez, ami ugye eddig remekül bejött, könnyű volt így tanítani, rend volt a lakásban, mert Péter mindent szigorúan oda tett vissza, ahová való. Ugyanakkor már kezdtem félni, hogy nem teljesen egészséges ez a rendmánia. A kecske megadta a választ, mikor beleesett Péter szemébe: el kell pakolni.

*Már régen kellett volna csinálnom egy olyan falat, ahol külön csoportosítom a már ismert szavakat, amikben fontos helyen vannak az m, ú, á, í, s és sz hangok, amikkel a hallókészüléket szokták tesztelni szurdón. Hát most megtettem. Az előszobába kerültek a magánhangzók. A bejárati ajtóra az Ú betűs szavak: brumm (maci), kukurikú (kakas), hu-hú (bagoly), rút (pulyka), bú (boci), nyusz-nyusz (nyuszi). A szekrény oldalára az Í betűsek: csip-csip (madár), cin-cin (egér), majd később ide jön a pi-pi (csibe). Az ajtófélfára meg az Á betűsek: háp-háp (kacsa), gá-gá (liba). Megint máshová az E betűsek: mek-mek (kecske), be (bárány). A gyerekszobába kerültek a fontosabb mássalhangzók: az S (süni) és az SZ (kígyó-aki sziszeg), nameg a C-CS párok (cica-csiga, paci-csacsi). Majdnem minden állat képe újra kikerült a falra, csak máshová, az állatfigurákat meg elpakoltam egy dobozba a játékokhoz.

*Mondanom se kell, Péter teljesen ledöbbent, de hamar megértette, hogy most megváltozott a rend. Így tudom neki állandóan mondani a régi mondókákat, neki kihívás megkeresni, hogy most éppen hol van az az állat, amiről énekelek, végre lett helyem, hogy új képek kerüljenek a régiek helyére az új mondókákhoz. A magánhangzók szerint csoportosított állatok meg nagyon bejöttek, mert most már érti, hogy mi a különbség köztük és tükör előtt gyakoroljuk azokat a hangzókat, amiket még nem tud kiejteni. Előfordult, hogy már kinyitotta a száját az ú betűnél ennek hatására. Én mindig minden szót ki is írok neki nagy betűkkel. Tudom, hogy nem tud még olvasni, de szerintem segít neki megérteni, hogy azoknál a szavaknál, ahol ő csak a magánhangzókat mondja, más is van még mellettük.

*Más újítást is bevezettem. Csináltam egy csomó fotót apukámról, ahogy éppen alapcselekvéseket csinál: ül, áll, fekszik, fogat mos, megtörli a kezét, olvas, eszik, iszik, stb. és kinyomtattam-lamináltam Péternek. Ezt minden nap végignézzük nagyon gyorsan. Ezek az analóg cselekvés kártyák. Egyre jobban megy Péternek. A fejlesztési ötletekért köszönet Ildikónak, akivel sajnos már nem találkozhatunk az EduKid-ben.

*Kapott Péter egy rendes papír puzzle-t, amin az állatok vannak körbevágva, és nem fogantyúsak. Van rajta egy nyomógomb, amivel beindíthatóak az eredeti állathangok. Mint kiderült, a gyerek pillanatok alatt megértette mit kell csinálni, egyedül szedi szét és rakja össze a puzzle-t és közben tanuljuk az élethű állathangok felismerését is.

*Pétert próbálom a játék audiomertiára trenírozni, van egy doboz héjas mogyorónk, azt dobáljuk egy pohárba, én csörgetek egy csörgőt aztán dobok, ő meg össze-vissza borogatja. Szóval, nagyon-nagyon messze vagyunk még a céltól, de persze tudom, ő még kicsi ehhez.

*Rengeteget mondom neki az alapszíneket, szerencsére a legjobb fajátékok nem hupililák és tulirózsaszínek, úgyhogy játék közben csak mondom és mondom, hogy piros-sárga-kék-zöld, hátha előbb-utóbb leesik neki, mit akarok. Néha úgy tűnik a pirosat már érti, de ameddig nincs mellette még egy kontroll szín, addig nem hiszek benne túlságosan.

*Bevezettem tíz új mondókát, mert Péternek villámgyors lett a memóriája. Az új állatfotókhoz a következő mondókák tartoznak: Tigris tigris ritkán mosdasz, Egyszer egy hétpettyes katicabogárka, Hová mész te kiscsibe, Bal-jobb bal-jobb mennek a majmok, Kis oroszlán nagy oroszlán, Tekeredik a kígyó, Paripám csodaszép pejkó, Hol lakik a halacska. És néhány mozgásos mondóka: Aki nem lép egyszerre (tündérien masírozik rá Péter), Pont pont vesszőcske (ezt őrajta mutatom meg, nagyon szereti). Már egy ideje elkezdte kibírni a hosszú dalokat-mondókákat is, így a mesekönyvben már végig tudom neki énekelni az „A part alatt” nótát.

A töröm töröm a mákot mondókát végig el tudja mutogatni egyedül, sőt, már szájról is leolvassa. Felvenni azonban csak két részletben sikerült. Az első videón az elejét mutogatja el, a másodikon pedig a végét.

A csipp csipp csóka mondókát is végig mutogatja, itt azonban lemaradt a hess-hess-hess, mert Péter inkább megtámdta a fényképezőgépet.

hová mész te kiscsibe

kis oroszlán, nagy oroszlán

egyszer egy hétpettyes

hol lakik a halacska

tarka szárnyú pillangó

*Mivel lehullott az első és a második hó is már, megtanultunk néhány téllel kapcsolatos szót, mondatot: hóember, a gyerekek hóembert építenek, szánkó, Péter szánkózik, fenyőfa, hull a hó. Ezeket meg tudja mutatni könyvben, képen, az udvaron.

hóember

*Nagyon szépen alakul a több szavas utasításokra való reakciója Péternek. Kb. egy hete, ha azt mondom, gyere Péter, menjünk sétálni, akkor rohan a szobájába és veszi elő a harisnyáját. Ha azt mondom neki, megyünk fürdeni, de előtte kivesszük a fülikédet, már kapja is ki a fülijét, a kezembe nyomja és megy a fürdőszobába.

BESZÉDFEJLŐDÉS:

*Péter beszéde még mindig leszálló ágban van, de a korábbi szavakat nem felejtette el. Újdonság, hogy próbál néha olyan igéket is mondani, aminek ki tudja mondani a magánhangzóját: éi (épít), éee (énekel).

*A legújabb, hogy mostanában szoktam úgy becézgetni, hogy édes, ez annyira megtetszett neki, hogy néha ő is elkezdi mondogatni. Ami nagyon jó, hogy most valami olyasmit mond, hogy éghm, szóval az é hang után zárt szájjal jön valami mássalhangzó szerűség, ami azt jelzi, hogy ő tudja, hogy ott jön valami még a szóban, csak nem tudja kiejteni, hát kipótolja egy hümmögéssel.