Az elmúlt egy hétben megintcsak semmi érdekes nem történt velünk. Mindannyian meggyógyultunk és újra kimerészkedtünk az ellustult Péterkével „sétálni”. Volt azonban néhány nagyon nyugtalan éjszakánk, amikor látszólag minden ok nélkül Péter óránként felsírt, és csak nagy nehezen lehetett visszafektetni. Aztán kiderült, Péter pár nap leforgása alatt nőtt két centit. Így most már 88 cm. Szegénykémnek növési fájdalmai voltak valószínűleg. És most, hogy megnyugodtunk végre, pénteken jött a 18 havi oltás (egy hónap késéssel). Volt nagy hiszti az orvosnál és este kicsit belázasodott Péter, de semmi komoly. Én minden szabadidőmet segédanyagok gyártásával töltöm, mert tavaszra szeretnék felkészült lenni, a fákból, termésekből, levelekből, virágokból, madarakból, stb. Mert jelen pillanatban nagyon nem vagyok képben.

Beszédfejlődés

*Egy kicsit úgy tűnt a héten, hogy Péter megint beszédesebb lett, de ez egyáltalán nem volt olyan átütő, mint legutóbb. Elkezdte mondani, hogy nem és sokkal ritkábban, hogy igen, persze csak magánhangzósan. Ez inkább azért jó, mert próbálom ránevelni, hogy ha például nem kér többet enni, akkor mondja, hogy nem, vagy csóválja a fejét, de ne üvöltsön, vagy csapkodjon. Teljesen nyilvánvaló, hogy megértette, mit akarok és már sokszor mondja is szép dallamosan, hogy „e”.

*Lettek új szavai, de ez sem olyan nagy szám, nem is nagyon emlékszem rájuk: pl. tigris, i-i, Kinga, i-a.

Beszédértés

*Már megért és végrehajt olyan utasításokat, hogy „Feküdj le az ágyra!”, „Vedd ki a fülidet!”, „Megyünk sétálni, felvesszük a harisnyádat!”, „Tedd az asztalra – székre – ágyra – fotelba – kanapéra – csúszdára!”, „Add a papának – mamának – cicának – anyunak – apunak!” De ezt az ide-oda rakosgatós játékot minden nap gyakoroljuk. A szoba egyik végén ülök egy doboz állattal és mindig mondom neki hová kell tenni őket, ő meg boldogan megcsinálja.

*Azt hiszem megtanultuk a színeket. Nagyon szereti játszani a színválogatós játékot. A fagyöngyöket színenként szétválogatjuk, aztán a gyümölcsöket-zöldségeket is, majd az autókat, stb. Ilyenkor mindennek elhangzik a neve, színe és mindent megszámolunk. Nagyon-nagyon unom minden nap ezt végigjátszani, de nagyon hatásos és Péter szereti. Aztán van a kupakválogatós játékunk is. Van egy doboznyi színes kupakunk, amit ugyan olyan színű poharakba válogatunk. És vannak a laminált színes pöttyeim és négyzeteim, amiket szintén össze kell válogatni. Péternek már nagyon megy.

*Hála a játékaudiometriás gyakorlásunknak, egyszer felcsillant a remény, hogy Péter megértette, mit is kell itt csinálni. Ha csörgetem a csörgőt, ő bedob egy mogyorót a pohárba. És többször egymásután sikerült megcsinálni. Na persze ezzel le is tudtuk a dolgot, azóta sem hajlandó rá. De mostmár tudom, hogy érti, csak nem akarja csinálni.

*Sok új mondókát vezettünk be. Új állatosok-növényesek: „Béka béka brekeke”, A kis zebra csupa csík”, Hogyha lenne egy tál fánkom, megenné az elefántom”, „Gomba gomba gomba”, új mozgásosok: „Megy a hajó a Dunán”, „Ziki-zaka zakatol”.

*Van egy kosárnyi játék evőeszközünk, minden nap játszunk „evőset”. Ennek örömére Péter gond nélkül tudja már őket: kanál, villa, kés, fakanál, tányér, pohár bögre. Most kapott tőlem a 100Ft-os boltból főzős cuccokat: serpenyő, fazék, fedő, merőkanál, sütőlapát, szűrő. Most ezeket is tanuljuk.

*Mostanra már szinte az egész lakás ki van dekorálva, legújabban minden bútorra és tárgyra kiragasztottam a nevét. Így evés után végigmondjuk őket. A felirat most csak plusz információ, nyilván nem jegyzi meg Péter, de ártani nem árthat. Bármivel is játszunk, amihez van feliratom, akkor játék végén kipakolom őket a földre, és föléteszem a tárgyat is.

*Péter annyira megszerette az állatokat, hogy nem bírunk leállni. Karácsonyra kapott új műanyag állatokat, és már jó részüket tudja is. A legújabbak a kaméleon, dromedár, fóka, jegesmedve, pók, krokodil, teknős, kígyó, (amiket már megjegyzett) és a rozmár, delfin, kardszárnyú delfin, cápa, (amiket még nem jegyzett meg) és persze a jaguár és leopárd, amiket nem tud még megkülönböztetni.