Már nagyon régóta nem tudom kipihenni magam, mert Péternek szeptember eleje óta szakaszosan jönnek elő a leghátsó fogai. Vannak hetek, mikor semmi, és vannak mikor ömlik a nyál a szájából, pirosra maródik a szája és a popsija, kínlódik éjszaka és állandóan a szájában matat. Hát ez most egy ilyen hét volt. De most végre az íny alatt már látom a bal alsó leghátsó rágófog csücskét. Húúú, de sok nyűglődés lesz, mire ez kijön. A többiekről nem is beszélve.

Amúgy a hét egyetlen megpróbáltatása az illeszték mintavétel volt kedden. Sajnos az illesztékes néni, akit mindannyian ismertek, kórházban van, így valaki más vette le a mintát. Én gigászi harcot folytattam Péterrel, hogy lefogjam, mert csatakosra őrjöngte magát. Szegénykém, nem komálja, ha lefogják és teletömik gyurmával a fülét. Úgyhogy nem sok reményt fűzök ahhoz, hogy jól sikerült ez az illeszték, mert nem sikerült mozdulatlanul tartani a gyereket és más fogja elkészíteni. A legutóbbi illesztékünk annyira jól sikerült, hogy négy hónapig bírta. Hát, ez most nem fogja.

Pénteken öt hét kihagyás után ismét elmentünk szurdóra. Péter most példásan viselkedett. Szépen csücsült a nagyszéken a váróban, amíg az ikrek voltak benn, és meguzsonnázott, aztán meg olvasgattunk. Mikor a csukott ajtón át a „Mackó mackó ugorjál” nóta hallatszódott ki, és a „tapsolj egyet” rész következett tapsikolással egybekötve, ő rám nézett és elkezdett tapsolni. Mikor mi következtünk, minden feladatot végigcsinált, minden játékkal hosszú percekig játszott és nem rohangált körbe-körbe. Nagyon örültem neki, mert amúgy itthon megpróbálom arra nevelni, hogy nem dobálunk mindent szét, minden játékot végigjátszunk, és ha befejeztük, elpakolunk.

Amúgy meg persze továbbra is sok a hiszti, sok a dacosság, és már egy jó ideje bünti is van: pár másodperces különültetés, ha nagyon elmegy az esze, vagy durván viselkedik. Ez nagyon beválik, mert egy pillanat alatt abbamarad a csillapíthatatlan a hisztizés, és úgy jön ki belőle a gyerek, mintha mi sem történt volna. Amúgy meg sokszor, ha csinál valamit, amit nem szabad, pl. megüt valakit, már mutatja is, hogy neki most a fotelba kell ülni. És általában bünti után elmutogatja, hogy mit csinált ő, amit nem szabad. A büntetés után mindig megbeszéljük, hogy mi történt és jön ölelkezni, puszilkodni.

BESZÉDFEJLŐDÉS

*A hét nagy teljesítménye, hogy úgy tűnik, mintha Péter kedvet kapott volna újra a beszédhez. Még eléggé bizonytalan a dolog, de egyértelműen lettek új szavai és ezek nagyrészt olyan szavak, ami a kettőnk közötti kommunikációt könnyítik meg. És tényleg, ez annak az eredménye, hogy két hete bekeményítettem és azzal párhuzamosan, hogy ő egyre hisztisebb lett és üvöltött, ha kért valamit, üvöltött, ha nem kért valamit, én elkezdtem tőle megkövetelni, hogy normálisan kommunikáljon velem. És tessék, két hét alatt felismerhetőek lettek a nem (e), igen (ighmmm), és a kérem (ememem vagy é) szavak. Persze a hiszti sem tűnt el és teljes döbbenetemre, sokszor nem mond igazat. Ugyanis én mindig megkérdezem tőle, hogy "Van kaka?" Mire ő régen azzal válaszolt, ha bekakált, hogy rácsimpaszkodott a pelenkázóra, vagy elkezdte lerángatni a nadrágját. Namost, mióta megtanulta és előszeretettel használja a nem szót, és persze utálja a pelenkázást, én is pontosan tudom, hogy bekakilt, és ő is tudja, és simán letagadja. Sőt, sokszor teljesen kiborul, ha ennek ellenére mégis elviszem pelenkázni.

*A legnagyobb meglepetés, hogy Péter megtanulta meghallani és kimondani az sz betűt. Eddig az s-hangot a süni szóval tanultuk, az sz hangot pedig a kígyó sziszegésével. Ezeket általában egységesen h-hangnak mondta. Tehát, mikor azt mondta, hogy süni, az úgy hangzott, hogy „h”. És most hétvégén, egyszer csak gyönyörűen leutánozta többször egymás után, amikor mutattam, hogyan sziszeg a kígyó. És másnapra sem felejtette el!!!!!

*Igazából a héten nagyon sok felismerhető új szót mondott Péter, de mivel nem ismételte meg őket, nem tudtam megjegyezni. Általában az van, hogy ha olyan szó hangzik el, aminek ő ki tudja mondani a magánhangzóit (i, a, á, e, é), akkor vagy az első szótag magánhangzóját, vagy az összeset kimondja. Pl. bicikli (i-i), néni (é-i), éhes (é-e), víz (í). Sok esetben pedig kimondja a szó leső magánhangzóját, a többit meg elintézi egy hümmögéssel. Pl. a cica szó átalakult, korábban (i-a) volt, most (ihmmm). És még sok ilyen van, amire nem emlékszem.

*További meglepetés, hogy azt hiszem mondja ő, hogy apu, meg anyu, csak ritkán és kevéssé felismehető: egységesen úgy hangzik, hogy abű. Csak akkor hallom tőle, ha nagyon sír valamiért, vagy ha hirtelen megjön valaki, és megörül neki. Így szakadt ki belőle a minap a papa szó is, valahogy így (a-pa).

BESZÉDÉRTÉS

Semmi különleges nem történt. Ismétlünk, ismétlünk és ismétlünk. Sokat olvasunk, mondókázunk, játszunk. Nagyon szereti azt játszani, hogy én mondom a ruhadarabokat, ő meg mutatja, hogy melyik hova való, a kesztyű a kezére, a sapka a fejére, stb. Ugyan ez a tisztálkodó szerekkel, fésű, fogkefe, hajszárító, mindet elmutogatja. Megérti, ha mondom  „Megyünk kezet mosni!”, mutatja hogyan mossa a kezét és indul a fürdőszobába.