Péter pénteken lett 20 hónapos (hallókor 8 és fél hónap, 88 cm, 13,6 kg) Kibújt végre a 17 foga és már mutogatja nekem, hogy fáj neki a másik oldalon az ínye.

Viszonylag eseménytelen hét áll mögöttünk, csak kétszer mozdultunk ki itthonról messzire. Csütörtökön Pakson jártunk meglátogatni a másik nagymamát. Péter nehezen viselte az utat oda és vissza is. A megérkezéskor most is sírva fakadt, mint mindig, de hamar megbékélt a helyzettel és nagyon élvezte, hogy a körfolyosós lakásban körbe-körbe lehet rohangálni és bújócskázni. Összességében jól telt a nap, nagyokat evett és hatalmasat aludt. Ebéd után megmutattam neki, hogy melyik kanapén fog aludni, erre azonnal rá is feküdt, le kellett tessékelni, hogy kinyithassuk az ágyat.

Pénteken szurdon voltunk, és Péter nagyon meglepett. Kimentem vécére, addig az apjával vártak az előtérben. Mire visszajöttem az apukája már egyedül volt, a fejlesztőszoba ajtaja meg zárva. Kiderült, hogy míg távol voltam, a szurdósunk kinyitotta az ajtót, a gyerekem meg bement és becsukta maga mögött. Mikor bementem hozzájuk, kettecskén ültek a szőnyegen és az egyik füliben mérték az elemet. Döbbenet, milyen önálló is tud lenni Péter. A foglalkozás az eddigi legjobban sikerült volt. Péter mindent végigjátszott, mindent elkért (kérem: é, ée, éem) és mindentől elbúcsúzott (pá-pá: á, áá). Na ilyen sem történt még soha. Ha macskát látott, mondta hogy ia (cica) és sokat nyávogott (iau). A zenehallgatós játék is nagyon ment, jelezte ha hallja, és ha nem hallja a zenét, csak táncolni nem volt kedve. A játékaudiometriás gyakorlatnál is úgy tűnt, valamit megértett a dologból.

BESZÉDÉRTÉS

Amúgy semmi különlegesről nem tudok beszámolni, ami Péter fejlődését illeti. Mostanában sokszor előfordult, hogy mielőtt elmentünk valahova, én több összefüggő mondattal elmagyaráztam, mi fog történni és ő pontosan értette az egészet. Csak a dolog időbeliségét nem értette meg. Pl. Ha a papa hazajön, elmegyünk autóval a boltba. Ott Péterke beleül a bevásárló kocsiba és kap egy kiflit, amit Péterke hamm-hamm megeszik. Na, erre fölvesszük a harisnyát, indulunk le anyukámhoz, gondoltam ott megvárjuk a papát, de a gyerek nem hajlandó bemenni, makacsul leül a lépcsőre, hogy én öltöztessem fel. Mi magyarázzuk neki, hogy a papa még nincs itt, ha megjön, akkor megyünk a boltba, de ő sírva fakad és hozza a kabátját. Úgyhogy félig felöltöztünk és úgy vártuk meg a papát a lépcsőházban.

BESZÉDFEJLŐDÉS

A beszédben semmi új. Már nagyon sokszor mondja, hogy kérem és hogy nem, persze magánhangzósan. Rengeteget nyávog, ha macskát lát. Sokat dumál érthetetlen dolgokat, rengeteget hümmög. És visít minden mennyiségben. De érdemi változás nincs. Egy kicsit el is fáradtam és csalódott is vagyok, nem tudom, mit tehetnék még, hogy beinduljanak a mássalhangzók. Amiket korábban mondott, azokat el is hagyta, nem épültek be a beszédébe.

Az elmúlt két hónapban a következő mondókákat tanultuk: