Két hét telt el, mióta utoljára írtam. Először Péterke lett beteg, aztán meg én. Péter pár nap alatt letudta a lázas betegséget, még az orrát sem kellett szívni, viszont én rég voltam ennyire rosszul. Nem kétséges, valamilyen influenzát kaptunk el. Úgyhogy nem történt ezen kívül semmi, szinte egyáltalán nem tudtam Pétert fejleszteni, szurdóra nem mentünk.  Nekem hangom sem nagyon volt beszélni, így kevéssé voltam danolászós kedvemben. Nagy élmény volt, mikor lázas betegen feküdtem, és Péterke ugrált a hasamon a mondókás könyvével és visított, hogy énekeljek már!!! Az influenza jött, látott és győzött, valószínűleg elvitt egy Péterke tesó kezdeményt is. Ráadásul ez idő alatt derült ki, hogy a „Péterke hallani fog” mesémet az Aranyvackor díj zsűrije, még csak szóra sem méltatta, egyszerűen csak visszadobták. Úgyhogy csupa jó dolog történt ebben a két hétben. És most itt állok, gyógyultan és nem tudom merre tovább.

BESZÉDFEJLŐDÉS

*Péter egyre szebben mondja, hogy pá-pá búcsúzáskor, bár eleinte jobban hasonlított bá-bá-ra, de már valahol félúton tart az a p betű.

*Néha úgy tűnik, próbál bonyolultabb szavakat is mondani, pl. igéket, de leginkább valami halandzsaszöveg lesz belőle.