Péter a legutolsó bejegyzésem után szinte azonnal visszaesett a betegségbe, szűnni nem akaró orrfolyás és hurutos köhögés formájában. Így elmaradt a szülinapomkor szokásos nagy családi ebéd (amit pont az előbb pótoltunk be). De visszatérve Péterre, én hiába adtam neki köptetőt, orrcseppet és szívtam az orrát, semmi változás nem történt. Ezen a héten kedden mentünk az EduKidbe a fül-orr gégész rendelésre a szokásos negyed éves fülmosásra, ahol kiderült, Péternek kicsit piros a dobhártyája. Fülkürtgyulladás, azaz ha nem derül ki időben, rövid időn belül középfül gyulladás lehetett volna belőle. Kaptunk rá antibiotikumot. Péter most először tündérien viselkedett a váróban és csak akkor sírt, mikor négyen fogtuk le a fülmosáshoz, de aztán rögtön megnyugodott az apjánál. Ilyen még sosem történt, nagyon büszke voltam rá. Aztán hazafelé beugrottunk a gyerekorvoshoz is. Ott már a váróban hatalmas hisztériában szokott kitörni, de most nyugodtan ücsörgött és szépen le tudtam venni róla a kabátot, meg mindent. Az orvosnál is csak akkor kezdett rá, mikor elkezdtem vetkőztetni, de mikor meghallgatták a tüdejét, pillanatok alatt el lehetett terelni a figyelmét és csak ücsörgött az ölemben és hagyta. Hát, teljesen oda voltam, meg vissza. Nagyon büszke voltam rá. Kaptunk másik köhögéscsillapítót és másik orrcseppet. Ma látom úgy, hogy már teljesen meggyógyult.

Én már azt hittem kifelé tartunk a télből és most szépen meggyógyul Péter és vége lesz ennek a szörnyű fél évnek, hiszen nem telt el úgy hónap, hogy Péter ne lett volna 1x vagy 2x beteg. Erre pénteken, a hónapban először elmentünk szurdóra. Minden szuperül ment, Péter aranyos volt, szépen játszott, de mikor végeztünk és kiszaladt a szobából, egyből fölmászott az öltözőszekrénykére (félreértések elkerülése végett, ez egy nagyon alacsony zsámolyszerűség, amire egy gyerek könnyen le tud ülni és a hátfalán lógnak a kabátok) és még négykézláb volt, mikor valahogy lepördült róla, beverte a száját a sarkába. Ömlött a vér, mélyen felszakadt a szája, és vigasztalhatatlanul sírt. Alig bírtuk elállítani a vérzést, addigra a gyerek pólója úszott a vérben. Hazamentünk és én telefonon kiderítettem, hogy az Országos Baleseti Intézet az ügyeletes ezen a napon. Bevittük Pétert. Szegénykém, a váróban boldogan játszott, hatalmas sebbel a száján. Nagyon hamar jött a doktorbácsi, megnézte a sebet. Pétert lefogtuk, szegény őrjöngött. Varrni kell. Érzéstelenítő injekciót kapott a szájába, ami mondanom sem kell, iszonyúan fájhatott neki. Megint ömlött a vér. Aztán irány a műtő. Engem is beöltöztettek. Levettem Péter fülijét, hogy ne zúgjon be neki. Én fogtam le nyaktól lefele (gigászi küzdelem volt), egyik nővérke próbálta tartani a fejét, amit letakartak egy lyukas zöld kis textildarabbal, doktorbácsi meg hihetetlen ügyességgel varrta össze három öltéssel a csöppet sem mozdulatlan Péterke száját. Szegény kicsikém, mikor készen lett, csak hüppögött a vállamon és hazafelé a kocsiban annyira bealudt, hogy hazaérve felvihettem az ágyba, levetkőztettem és aludt tovább, du 3-5ig. Akkor evett először reggel óta. Most csak pépeset kaphat, úgyhogy mindent turmixolok megint. A seb nagyon csúnya, a nagy része a szája belsejében van és sajnos állandóan rágcsálja a varratot.

Szóval egyenlőre vége a megpróbáltatásoknak (bár jövő héten megyünk kontrollra a gégészetre és a balesetire is, hurrá). Pétert azóta nagyon sokat kell ölelgetni, van hogy mesélés közben rám veti magát, hogy öleljem meg. Másnap délelőtt elmentünk bevásárolni  a Tescoba és elaludt ültében a bevásárló kocsiban. Kivettem, hogy ébredjen fel, de csak aludt tovább félig állva, félig az ölembe dőlve. Hoztunk még egy bevásárló kocsit, megágyaztam neki a kabátommal, belefektettük, betakartuk egy másik kabáttal és kényelmesen végigalukálta az egész bevásárlást. Mindenki a csodájára járt. Szegénykém, valószínűleg teljesen kivan idegileg, nem szokott ő már régóta a délelőtt közepén elaludni.

Hétfőn lesz Péter 21 hónapos. Hallókor: 9,5 hónap, ? cm, ? kg. (utólag majd beírom) Nagy kínlódások árán kibújt a 18. foga is. Így már csak a két felső utolsó rágófogai vannak hátra. Éljen, éljen.

BESZÉDÉRTÉS

*Mintha tényleg kinyílt volna Péter. Egyrészt sokkal nyitottabb lett az idegenekkel szemben, nem őrjöng az orvosnál, vizsgálatokon, stb. csak érthető okokból sír, mikor lefogjuk, vagy fáj neki. Másrészt általában bármit mondok neki itthon, azonnal érti és megcsinálja, olyan mintha többet értene és ettől nyugodtabb lenne. Persze a hét eseményeit követően lehet, hogy visszaesés lesz, nem csodálkoznék rajta.

*Péter tudja a formák nagy részét hála a formaberakós játékainknak, meg a formatanulós könyvecskéknek. Biztosan tudja melyik a szív, a csillag, a kör, a négyzet, a háromszög és talán tudja az ötszöget is. A gyakorolt formák közül biztosan nem tudja a rombuszt, az oválist és a téglalapot. De azt hiszem ez érthetőJ)))

*Minden nap többször, rengeteget számolunk. Mindent meg kell számolnunk a böngészőkben, meg a számolós könyvekben is. Péter annyira akarja, hogy megfogja a kezemet és a sajátjára teszi, kinyújtja a mutatóujját. Ugyanis így szoktunk számolni. Fogalmam sincs mennyit ért meg ebből, nem teszteltem le.

*A színek. Hát ez érdekes dolog. Fogalmam sincs mit tud. Néha úgy tűnik ért néhány színt, aztán meg hogy nem. Egy biztos, hogy a csíkos és pöttyös fogalmát pillanatok alatt megjegyezte. Csíkos a tigris és a zebra, pöttyös a gepárd és a katica. Na és persze gyakoroljuk ezt az otthon fellelhető tárgyakon, ruhadarabokon is. A színek megtanításával kevésbé vagyok sikeres.

*Kiderült, hogy tudja Péter néhány állat megnevezésének szinonimáit, eddig távol tartottam magunkat ettől, nehogy összezavarjam, de úgy tűnik semmi gond sincs ezzel: tudja, hogy ugyan azt jelenti a boci meg a tehén, a paci, meg a lovacska, stb.

*Kibővítettem új fotókkal a cselekvéskártya sorozatunkat, mert az eddigi igéket már keni-vágja Péter. És új szókártyákat is csináltam. Ebben a hónapban 15 új mondókát vezettem be.

*És olvasunk, olvasunk, olvasunk, mondókázunk, mondókázunk, mondókázunk. Péter követeli. Állandóan. Szerencsére visszavakartam magam a korábbi nyavalygós állapotomból és megpróbálok lépést tartani a gyerekem túltengő energiáival.

BESZÉDFEJLŐDÉS

*Semmi újdonságról nem tudok beszámolni. Amit állandóan használ Péter, az még mindig a kérem (éhmm, ée, éem), a nem (e), és a cica nyávogása minden mennyiségben: miáu (iáu). Sajnos a hetekig tartó boldog pá-pá-zást megunta és elhagyta. De abban legalább biztos vagyok, hogy megvolt ott az a p-betű.

*Néha azért érnek meglepetések, mikor Péter teljesen véletlenül kimond egy szótöredéket, és beletrafál a mássalhangzóba is. Ilyenkor tapsvihart és ujjongást kap, megismétlem a szót, de ő azonnal el is felejti. Soha többet nem használja.