Péter hétfőn lesz 22. hónapos (hallókor: 10,5 hó, ? cm, ? kg, 18 fog). Sokáig nem írtam, de nagyon zajlottak ám nálunk az események, olyan dolgok is, amikről nem fogok írni. És mindennek tetejébe, megint sikerült jól megbetegedni.

Szóval az elmúlt három hét sem volt semmi. Első vasárnap ellátogattunk a Természettudományi Múzeumba, teljesen véletlenül kifogtuk az ingyenes napot. Péterke hatalmas kurjongatásokkal látta viszont teljes életnagyságban a kedvenc állatait, így háromszor is végigjártuk az állandó kiállítást. Hatalmas élmény volt neki. Meglátta a Noé bárkájából kikukucskáló zsiráfot és felkiáltott: iá!!!

Én végre elgondolkoztam azon, hogy jó lenne megszerezni a jogsit és elmentem egy Kresz tanfolyamra. Ez azt jelentette, hogy hét alkalommal du. 5-től este8-ig nem voltam otthon és apukája, meg a nagyszülei vigyáztak Péterre. Már lassan 22 hónapos, de eleinte nagyon megviselte, hogy nem vagyok ott. De végül rájött, hogy úgyis vissza fogok jönni, meg mindig elmagyaráztam neki, hogy fürdetésre már itthon leszek. És végül megértette. Viszont én nagyon szenvedtem a tanfolyamon. Egyrészt a fáradtságtól, mert Péter az elmúlt időszakban nagyon rosszul kezdett aludni. Álmában vergődött és sírt hetekig és 4-5 óra fele ébredt keserves sírással. Nem tudni mi volt ez az egész. Rémálmok, betegség kezdete, zaklatottság amiatt, hogy otthagytam délutánonként, vagy fogzás? Ráadásul nekem már hetek óta előjött a hörghurutom és a teremben három órákat ültem masszív cigifüstben, ami a szomszéd teremből áramlott be. Szóval alig vártam, hogy vége legyen. Mondanom sem kell, a vizsgára egyáltalán nincs időm készülni.

Múlt szerdán elmentünk az EduKid-be hallásmérésre. És láss csodát, Péter teljesen nyugodtan ücsörgött az előtérben, megette a tízóraiját, aztán vidáman játszott a játékokkal. A hallásmérésen meg nyugodtan ült apukája ölében az asztal mellett és játszott, figyelt. Nagyon meg is lett dicsérve, mert ilyen még sosem történt. Negyed éve még őrjöngött mérés közben. Szóval majdnem teljes volt a siker. Viszont a vizsgálat végére annyira elfáradt, hogy egyáltalán nem tudott koncentrálni, azt pedig nem engedte, hogy kivegyük a fülijét és úgy is mérjünk egyet. Szerencsére az audiogram a megszokott 30 dB-et mutatja, bár becsúszott 4000Hz-en egy 35-ös érték is, de ezt én Péter fáradtságának tudom be. Itthon kipróbáltam, suttogva, a számat eltakarva kérdeztem tőle szavakat, és azonnal megmutatta a könyvében. A legfinomabb zacskózörgésre, az orrszimatolás zajára is reagál és megpróbálja utánozni. Úgyhogy nem lesz itt gond. Azt mondták nekünk, hogy azok a gyerekek, akik korán kaptak hallókészüléket, általában 2-3 év kemény munka után kezdenek el beszélni, de akkor nagyon szépen. Úgyhogy szerintem fele úton vagyunk lassacskán.

A kutya szimatolását utánzom, Péter hallja és megpróbálja leutánozni a hangot:

Viszont most először ért minket kellemetlen élmény is az EduKid-ben. Van egy új szurdós kolleganő, aki most látott minket először, fogalma sincs honnan hová jutottunk, hogy Péternek ez volt az első mérése, mikor nem kellett gigászi harcot folytatni minden egyes mérési eredményért. Ennek ellenére úgy érezte, hogy hosszasan ki kell nekem fejtenie, hogy rosszul csinálom, amit csinálok. Szerinte rátelepszem a gyerekre, kevesebbet kellene beszélni vele, inkább gesztusokat, kézmozdulatokat kellene használjak és kevés, de jól artikulált szót. Én csak pislogtam a döbbenettől, hogy ugyan nem képzeli, hogy nekem otthon reggeltől estig be nem áll a szám, és miért is kellene mutogatni a gyereknek, ha tökéletesen ért hallókészülékkel? A kolleganők nem szóltak semmit, ők jól ismernek minket, tudják, hogy minden hasznos tanácsot szívesen fogadok, és látják Péter milyen remekül fejlődik, de ez a nő úgy elvette a kedvemet, hogy még most is ideges leszek, ha rá gondolok. Majd megpróbálom úgy szervezni a méréseket, hogy ne hozzá kerüljünk. Szerencsére azóta megtudtam, hogy nem az én egyéni érzékenységemről van itt szó, hanem már sok anyuka kiakadt, vagy volt, aki elsírta magát azon, amiket az új kolleganő képes volt odamondani.

Aztán hab a tortán, hogy kitört rajtam egy vírusfertőzés, amit Péter is elkapott. De amíg nekem csak az orrom folyt és köhögtem, addig ő egész vasárnap megállás nélkül lázas volt. Kétszer kellett 1,5-2 órán keresztül priznicelni, mert lázcsillapító mellett is felszökött 40 fokra a láza. Estére viszont lement a láz, aludtunk egy jó nagyot és másnap vígan rohangált a lakásban. Már azt hittem, hogy minden rendben, mikor szerdára elkezdett köhögni. Irány az orvos. Hörghurut. Mondanom sem kell, Péter példásan viselkedett. Beérett a sok orvosis játék nálunk, mivel állandóan a piros kutyát vizsgálgatjuk otthon. Mielőtt bementünk volna az igazi orvoshoz, Péter már kívülről fújta mit kell csinálni. Még amikor a torkát nézték, akkor is nagyra tátotta a száját és mondta, hogy ááá. Annyira meglepődött a doktornéni, hogy Péter ennyire megváltozott, hogy még matricát is adott ajándékba. Hiába, nagyobb és okosabb lett. Nagyon büszke vagyok rá. Viszont megállás nélkül turkál a szájában és ömlik a nyála, úgy tűnik hetek óta jönnek az utolsó fogai.

Aminek viszont nem örülök, hogy minket is elért az a bizonyos „borzasztó két éves” kor. Megkezdődtek a teljesen értelmetlen okból kialakuló földön fetrengős hisztériák. A gyerek bár okosabb lett, de ezzel párhuzamosan képes hosszú perceken át vörös fejjel, üvöltve fetrengeni a földön, ha valamit nem kap meg. Sokszor ő maga sem tudja mit akar, csak úgy egyszerűen akar. Vagy nem teszek meg valamit abban a percben, ahogy neki az eszébe jutott. Szerencsére még csak otthon csinálja, így nagyon könnyű leszerelni. Szépen hónom alá csapom a hisztiző gyereket, beültetem a bünti-kanapéra, megmondom neki, hogy majd akkor jöhet el innen, ha befejezte és otthagyom. Egy percen belül abbahagyja, és vidáman gagyarászik tovább. Akkor visszamegyek érte és megöleljük egymást. Az a baj, ha a gyereknek átkapcsol hiszti üzemmódba az agya, akkor egyszerűen nem tudja abbahagyni és segíteni kell neki ebben valahogy.

Ezen a héten kedden elmentünk a Tropicariumba halakat, meg hüllőket nézni. Hatalmas élmény volt Péternek. Nekünk meg gyilkos csapás a pénztárcánkra.

Péter fejlődése az elmúlt három hétben:

BESZÉDÉRTÉS

*Azt látom, hogy fogékony lett a bonyolultabb mondatszerkezetekre. Ha teljesen ismeretlen mondatot mondok neki, hogy találja meg a böngészőben, semmi gondot sem jelent. Pl. Hol van a kör alakú ablak? A maci utazik a buszon. Hol van a sárga autó?

*A böngésző arra is jó, hogy olyan szavakat jegyezzen meg a gyerek, amiket eszem ágában sem lenne neki megtanítani, mert nem jutna eszembe. Megkérdezi, és én egyszer elmondom mi az, de másnap is megkérdezi, harmadnap meg én kérdezem meg és már tudja. Pl. léghajó, távcső, sátor, létra, villamos, vonat, pitypang, pipacs, búzavirág, szarka, harkály, stb.

*Van egy állatos gyereklexikonunk, amit nemrég vettem elő. Na az, nagy kedvenc. Én azért szeretem, mert a rendszertani besorolásuknak megfelelően, élethű rajzokkal, a legfontosabb információkkal megy végig az állatokon. És rengeteg állatot mutat be, nem csak kutya, cica, malac, stb. Tudom, most megint mindenki hülyének néz, de Péter imádja ezt csinálni. Én meg partner vagyok ebben. Kívülről fújja, a macskaféléket, meg a medvéket, és most kezdtünk bele a hüllőkbe a Tropicarium után.

Ragadozók:

Medvék:

*A mindennapokban semmi gondunk sincs az értéssel, minden hétköznapi utasítást azonnal megért, olyanokat is, amiket korábban nem mondtam neki, de a hozzá kapcsolódó szókészletet ismeri, tehát elkezdett könnyebben elvonatkoztatni egy-egy szó megszokott tárgyhoz, vagy cselekvéshez kapcsolódó értelmétől. Pl. a mosott ruhák hajtogatásakor mindent ő tesz a helyére, én csak mondom, hogy amit fog, tegye a pizsamákhoz, pólókhoz, zoknikhoz, nadrágokhoz, alulra, fölülre, a konyhába a konyharuhákhoz, a fürdőszobába a törülközőkhöz. Persze megyek vele és segítek, de mindent pontosan megért. Tehát pl. a pizsama már nem csak egy ruhadarab, hanem reggel be kell tenni a szennyesbe, ha kimostuk be kell tenni a szekrénybe, a fürdéskor ki kell venni a szekrényből.

*Elkezdte alkalmazni az elvontabb fogalmakat (színek, formák) a mindennapokban. Mikor megyünk sétálni, elkezdi nekem odahordani a ruháimat. Múltkor hozott nekem egy pulóvert én meg mondtam, hogy nem azt veszem fel, hanem a sárgát. Erre visszarakta és kicibálta a sárgát a többi ruha alól.

*Vannak művészeti albumaink otthon, amit sosem kapott meg eddig, mert eléggé gyilkos módon bánik a könyvekkel. Múltkor kérte, hogy vegyünk le egyet, és együtt megnézegettük. De ami a legszebb, hogy imádja, ha mesélek a képekről. Pl. remekül szoktunk szórakozni a Kandinszkij albumon, mert én kitalálok a kriksz-krakszokra különböző történeteket, meg belemagyarázok mindenfélét és ő veszi a lapot. Az egyik képnek az a címe, hogy vörös ovális. Na, ember legyen a talpán, ha azon a képen bárki meglát bármit, de Péter azonnal megmutatta nekem, mikor kérdeztem, hol van a piros ovális.

BESZÉDFEJLŐDÉS

*Semmi átütő dolog nem történt e héten. Persze gazdagodott a csak magánhangzókból álló szókincse, de ezeket már nem gyűjtöm. Minden amiben í-á-a-e-é hangok vannak, az megy. Így a magánhangzók terén az o-u-ü hangokra gyúrunk. Már hallottam tőle a héten ú hangot, mikor mondja, hogy hiúz (iú), de az ó betű egyáltalán nem megy. Állandónan énekeljül azt a hangsort, hogy iá-iá-ó. Boldogan ismételgeti, de ez úgy hangzik, hogy iá-iá-hmmm. Az ü betűt nem is forszírozom.

*Mássalhangzók. Ha hintázunk, mondja, hogy (hi). A párom szerint mondja azt hintalovaglás közben, hogy gyia. Én még nem hallottam, de a gyíkot egy hétig mondta korábban (gyí), úgyhogy ez a hang is megvan. A kígyó sziszegését gyönyörű sz-hanggal utánozza, ami azért érdekes, mert az sz hangot a legnehezebb meghallani. A nem szót szépen tisztán ki tudja ejteni, van benne n és m hang is. A süni szó s hangja még mindig ennyi (h). Úgyhogy a teszthangsorból majdnem minden megvan, ami megnyugtató, mert fél éven belül valószínűleg döntenünk kell implant ügyben. Bár én már most rávágnám, hogy nem kell műtét, de nagyon szeretném hallani előbb, hogy rendben beindult Péter beszéde.

Új mondókák az elmúlt két hónapban: