Nagyon régen nem írtam, ennek egyik oka, hogy az elmúlt negyed évben Péternek 3x volt középfülgyulladása, ami miatt állandóan orvoshoz jártunk és általában be voltunk zárva egy orrszívó porszívó társaságában a lakásba. Mindez Pétert nagyon megviselte, engem meg az újra előtörő hatalmas és váratlan hisztériák viseltek meg, na meg a rengeteg éjszakázás. És persze semmilyen komolyabb fejlődésről nem tudok beszámolni, úgyhog el is voltam kicsit keseredve.
Most, hogy vége lett ennek az időszaknak, ha csak tehetjük az udvaron és az utcán vagyunk és Péter annyit rohangál, motorozik, homokozik az unokatesóival, amennyit csak akar. De hiába gyógyult meg Péter, az elmúlt időszakban teljesen felborult a jól megszokott napirendünk, Péter a megszokott reggel 6-os kelését egyre korábbra tolta ki. Most már 5-kor kelünk, de volt egy időszak, amikor még korábban kelt és nem lehet visszaaltatni, mert hisztérikus lett. Éjszaka meg sírva forgolódik csukott szemmel. A hajnali kelések miatt persze alig bírja ki ebédig, egész de. nyűgös. Aztán meg hatalmas délutáni alvásokat produkál, ami megintcsak nem túl jó. Én próbálom úgy alakítani a dolgokat, hogy délben feküdjön csak le és ne aludjon 3 óránál többet, de ez sem segít. Úgyhogy nehéz időszakot élünk, teljesen ki vagyok fáradva, Péter meg váratlan hisztiket produkál.
Még májusban jártunk Kecskeméten egy kedves barátnőm esküvőjén. A lagzi komoly megpróbáltatás volt számunkra, mert az asztalok tömve voltak porcelánnal, üveggel, meg evőeszközökkel, az én fiam meg az a vetődős típus, ha meg akar szerezni az asztal túlsó végén valamit, azt egy hirtelen ugrással meg is szerzi. És persze, miután időnként 150 felnőtt ütötte a tányér szélét egy evőeszközzel, hogy „csókot, csókot” rá kellett jönnöm, hogy teljesen felesleges ugyanezt megtiltanom a gyerekemnek. Kb. este 9-ig bírtuk, addig össze vissza szaladgált az unokatesójával, mi meg felváltva ettünk gyorsan valamit, és rohangáltunk vele. Végül lemondtuk a szállásunkat és hazajöttünk éjszaka, mert Péter újra és újra sírva vitte vissza a piros kutyáját a csomagtartóba, mikor mi megpróbáltunk kipakolni a szobánkba.
Új illesztéket csináltattunk, ami persze hatalmas hisztériába torkollott. Csak egy majd 15 kg-os bivalyerős gyereket nagyon nehéz perceken át mozdulatlanul tartani, miközben teljesen fájdalmatlanul gyurmát gyömöszölnek a fülébe. Még szerencse, hogy csak negyed évente kell menni.
A szurdó viszont katasztrofális. Nagyon sokáig nem jártunk az állandó betegeskedések miatt, és Péter ugyan boldogan rohan az épülethez, liftezik, és a várószobába is a saját lábán megy be, de ott valamiért, ahogy kinyílik az ajtó, hisztis rohamot kap. De olyan erősen üvölt és menekül, hogy egyszerűen nem tudok mit csinálni. Semmivel sem lehet leállítani, vagy becsalogatni, pedig nem is olyan régen még boldogan járt. Az meg a másik, hogy nem is nagyon láttam értelmét ezzel kínozni a gyereket, mert most negyed évig megint csak nem fogunk járni a nyári szünet miatt.
Péter május 28-án 2 éves lett. (92 cm, 15 kg, és meg van már mind a 20 foga!!!!) Sütöttem neki egy hatalmas diós gesztenyetortát zöld marcipánbevonattal és volt nagy családi ünnepség, meg sok ajándék. A legnagyobb sikere azoknak a játékoknak van, amiket én mindig a polcra teszek fel, és akkor játszunk vele, amikor ő kéri. Ilyen az óriás baby mosaic, ami hasonlít a pötyire, de sokkal nagyobbak a műanyag pöckök és egy keretbe színes ábrákat lehet beletenni, amit így kiszínezhet a pöttyökkel a gyerek. A másik nagy kedvenc a 44 db-os puzzle, ami egy utcát ábrázol, de nem fülecskés darabokra van felvágva, hanem nagyjából követi az tárgyak, emberek alakját. Ezt ketten szoktuk összerakni, de Péter minden résznek tudja már a pontos helyét, csak nem elég ügyes a keze, hogy ne sodorja el a beillesztett darabokat, mikor a következőt beteszi.
Péter újra kedvet kapott az olvasáshoz, csak most egy szinttel feljebb kerültünk. Előkerült egy Anna, Peti, Gergő könyv, amit most képes egy ültő helyében végighallgatni. A másik nagy kedvenc, a Scolar mini könyvsorozatból a Formák és ellentétek. Ebben a könyvsorozatban fülecskéket lehet kihajtogatni és elvont fogalmakat érdekesen és nagyon könnyen megtanulni. Ez egy sok részből álló könyvsorozat, ahol a mini a 2 éveseknek való, a nagyobb fajta pedig 3 éveseknek és szerintem szuper jó! És persze naponta 2-3 alkalommal előkerül a dvd-is. Most mindig a Pingu-t kell nézni, és Péter kiabálja, hogy i-i (pingvin). Szerencsére nagyon hamar megunja és otthagyja.
Persze idén is kimentünk a Könyvhétre, Péter imádta az oroszlános kutat, mi meg körülnéztünk, vettünk egy-két dolgot. Meg jártunk egy bababarát kávézóban Budán egy gyerekkönyv bemutató alkalmából és egyszer kimentünk a Gyerekszigetre is.
Most hétvégén meg Pakson jártunk unokatestvér találkozón. Péternek elég sok idő kellett, hogy akklimatizálódjon, aztán meg nagyon jól érezte magát, játszott a kis másod unokatestvéreivel. Végre voltak ott kisfiúk is, így autóztak egy kicsit együtt, meg motoroztak, fociztak. Aztán jött az este, én meg nem tudtam mi lesz, mert ott aludtunk a paksi nagymamánál. Péterke párszor hisztizett, a cipőinket szorongatva, hogy menjünk már, de azt le lehetett szerelni azzal, hogy elmentünk ilyenkor sétálni. Aztán az esti fürdés is gond nélkül lement, mert 
látta, hogy én is ott fürdök, így neki is megjött a bátorsága. A lefektetés már neccesebb volt, mert mikor pingu nézés és olvasás után elbúcsúztunk mindenkitől és mentünk aludni, pár perc fekvés után sírva jött vissza. Aztán újra és újra végigcsináltuk a búcsúzkodás-lefekvést és én is lefeküdtem vele aludni, míg egyszer csak elaludt. Viszont végig sírta-forgolódta az egész éjszakát. Nem tudom, hogy a cseresznye bántotta-e a hasát, vagy fel volt zaklatva az egész napi események és az ottalvás miatt, de én másnap olyan voltam mit egy zombi. Jöttünk is haza ebéd után.
MOZGÁSFEJLŐDÉS
Mondanom se kell nagyon ügyes Péter! Vadul motorozik és magától megtanulta hajtani a pedált a 3kerekű biciklin.
Pár hónapja áttértünk az etetőszékből az asztalhoz ülésre és akkoriban nekiállt önállóan kanállal enni. Aztán persze jött az a rész, hogy mégis inkább anya etessen és kézzel pakolássza a szájába a kaját. Párszor már volt bilis próbálkozásunk, sikertelenül, de nemrég kedvet kapott hozzá. Hatalmas előrelépés volt, hogy hagyta alul pucérra vetkőztetni magát (nálunk még ettől is sikítófrászt kapott nemrég) és egy teljes héten át esténként fürdés előtt rá lehetett ültetni a bilire, amibe belepisilt. Aztán persze már ez sem volt jó, most megint nem akar bilire ülni. Úgyhogy hanyagoljuk a témát.
BESZÉDFEJLŐDÉS
Péter egyszer produkált néhány érdekes dolgot. Lehet, hogy ő tudna mondani szavakat, csak nem biztos benne és nem akar. Múltkor rámutatott egy lábtörlőn levő cicára és valami olyasmit próbált artikulálni, hogy „szisza”. Aztán búcsúzkodtunk, hogy megyünk aludni és ő próbálta az aludni szót utánozni. Egyszer hallottam tőle a papa szót, egyszer meg a mama szót, de soha többet egyiket sem. Egyszer mikor befejezte az evést és eltolta a tányért, mondta hogy emmé (kérek még) és mikor visszakapta a tányért, folytatta az evést. Úgyhogy nem tudom mit gondoljak.
Általában az a jellemző, hogy a következő dolgokat mondja: éem (kérem), és mindent amiben i betű van. Amúgy meg visít, hisztizik, ha akar valamit. Semmilyen új hangot nem próbálgat, semmit nem utánoz, hümmög vagy gagyarászik. Az értése viszont szuper jó! Mostanában nem fordítok nagy energiákat arra hogy tesztelgessem, de a beszédet leszámítva olyan mintha egy halló gyerekem lenne. Gond nélkül megkülönböztet ilyen szópárokat, hogy párna-lámpa, tévé-vécé, boci-paci-maci, mama-papa-baba. Mutatja a formákat, a testrészeket, a csíkos-pöttyös-kockásat. A színekkel nem jutunk dűlőre, néha úgy tűnik érti őket, aztán meg van hogy teljesen mást ad oda, ha kérem. Most a járművek a kedvencei, autó, busz, villamos, hév, vonat, kukásautó, mentőautó, rendőrautó, tűzoltóautó. Mindig ezeket kell figyelni az utcán és hangosan nínózik (íbmm-íbmm-íbmm) ha meglát egy villogó fényjelzést.
Aki olvassa a blogomat, az valószínűleg tisztában van a történésekkel, ami az implantátum beszerzések elhalasztása óta zajlik a macie és az oep között. Reméljük tényleg jó irányt vett a történet, de kérek mindenkit, aki teheti, hogy csatlakozzon a demonstációhoz, ami június 17-én pénteken 9.30-tól lesz a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, Egészségügyért Felelős Államtitkárság előtt (Arany János u. 6).
http://www.macie.hu/index.php/tender2011/271-demo2011
És írjátok alá a petíciót is!!!