Jó régen nem írtam! De megintcsak nem történt szinte semmi. Nyaralni még július elején voltunk, 1 napot töltöttünk Balatonon, persze semmi fürdés, Péter még a kerti gyerekmedencébe sem akar bemenni, hiába fürdenek benne az unokatesói. Csak a kádban hajlandó nagy melegben soron kívüli fürdésre. A Balaton, kizárva! Azóta meg nem is volt túlságosan nyaraló idő. Esőben otthon is lehet ülni, nem kell kilométereket utazni miatta, hogy máshol ne tudjunk kimenni a lakásból.
Nagy előrelépés történt az elmúlt hetekben, na persze nem a beszéd terén. Miután a biliztetés teljes érdektelenségbe fulladt annak idején, én nem csináltam semmit, mert nem akartam erőltetni a dolgot. Egyszer csak Péter mutatta, hogy a vécére szeretne ülni. Azóta vécészűkítős vécébe pisil-kakil. Na azért teljes csoda nem történt, nem szobatiszta a gyerek, én szoktam megkérdezni, hogy kell-e neki mennie és ha éppen jön a cucc, akkor örülünk. De nálunk ez hatalmas előrehaladás ahhoz képest, hogy pár hónapja még a nadrágját, pelusát sem lehetett lehúzni róla.
A másim előrelépés, hogy véget ért az a borzalmasan hosszú időszak, mikor Péter reggel üvöltve ébredt 4-5 óra környékén és nem lehetett visszaaltatni. Egyszer csak, nem tudom miért visszaállt a 6 órás kelésre, sőt, sokszor kel 7-kor. ÉS ha korábban megébred, csak meg kell igazítani a párnáját és boldogan fekszik vissza aludni.
A lényeg úgy tűnik mind a két esetben az, hogy ő akar vécébe pisilni-kakilni és ő akar visszaaludni. A dackorszak fellángolása nálunk olyan erőteljes volt, hogy még a gyerek alapfunkciói is teljesen felborultak, mert ő nem akarta.
Hogy ne maradjunk szurdo nélkül, (mint tavaly nyáron negyed évig), most nyáron jár hozzánk egy fiatal, kedves szurdopedagógus hetente egyszer. Az elején nehezen indult be a dolog Péter részéről, lassan oldódott csak fel, de mostmár azonnal hajlandó játszani. Aztán meg szeptembertől a Bárcziban másik szurdóst fogunk kapni. Nem tudom hogy fogja tűrni Péter, remélem nem folytatja a hisztijeit.
Amúgy meg eluralkodott nálunk a dvd-láz. De azért megpróbálom értelmes keretek között tartani. Megpróbálom:))) Ha csak tehetjük persze lemegyünk az udvarra, játszótérre. De itthon le kell ülni vele építeni, autózni, mert egyedül nem akar játszani. Az olvasás még mindig nagy kedvenc. Ameddig én bírom szusszal, ő addig hallgatja. Úgyhogy általában én dőlök ki előbb.
Nagy kedvenc lett mostanában a festés. Persze elég kevés kerül a papírra, inkább csak a vízfestéket trancsíroza.
BESZÉDÉRTÉS
Péter mindent ért, amit mondok neki, bonyolult utasításokat is teljesít. Ha olyan szavakat használok, ami nem megy át neki, mert nem ismeri, akkor ha másképp írom körül a dolgot, azonnal megérti. De már példákat sem tudok hozni, teljesen olyan már Péter, mint egy halló gyerek. Legalábbis én szentül hiszem. Mikor akar valamit és persze nem tudja elmondani, csak nyafog érte, és rákérdezek, hogy pl. "hozzuk ki a motort?", vagy "szeretnél enni tejpépet?" akkor hatalmas bólogatással és valami igen-hez egyáltalán nem hasonlító hanggal mondja, hogy igen. HA meg nem akkor megrázza a fejét. Tehát, teljesen megérti a kérdéseimet és "válaszol" is rá.
A könyvolvasások során azért néha letesztelem, nehogy ne vegyem észre, hogy romlott a hallása, vagy kimerült az elem. Hihetetlen, hogy ezeknek a kicsi gyerekeknek bármit meg lehet tanítani. A remek fülecskés könyvek között van egy járműves, Péter tudja már, melyik a : kerék, lámpa, motorháztető, csomagtartó, ajtó. Tudja a különböző autófajtákat: markoló, daruskocsi, teherautó, dömper, traktor, betonkeverő, kukásautó, mentőautó, tűzoltóautó. A másik nagy kedvencünk a kertről és a bogarakról szóló könyv: slag, kerti csap, metszőolló, locsolókanna, ásó, gereblye, kesztyű, talicska, vörösbegy, feketerigó, hernyó, méhecske, cseresznye, eper, áfonya, földigiliszta, ászka, pillangó, pitypang, pipacs, napraforgó, pók, pókháló, csiga, meztelencsiga.
Ha sétálunk, mindig megnézzük a bogarakat, növényeket. Péter nagyon szereti.
BESZÉDFEJLŐDÉS
Csak nem beszél!!!!!! Tudom, türelmetlen vagyok, még csak egy éve és két hónapja hall. (Aug. 12-én lesz 1 és egynegyed éve. Igen, számolom a napokat. áááááá) Elkezdett u betűt mondani, (boci azt mondja: úúú), de nem kerekíti még rendesen hozzá a száját.
Megtanult fújni és szívni, nyalogatni a száját.
DE ezen kívül azt hiszem semmilyen új dologról nem tudok beszámolni, de nem is gyúrunk mostanában különösebben a beszédre Péter teljes érdektelensége miatt. Remélem ez a dolog is úgy fog majd megoldódni, mint a vécé, meg a sokáig alvás:
Péter egyszer majd úgy dönt, beszélni akar.
Azért vagyok ideges, mert nyár elején, a demonstráció után felgyorsultak implant ügyben az események, és kaptam egy telefont Szegedről, hogy szeretnénk-e még a műtétet. Én meg nagyot nyeltem és azt mondtam, hogy szeretnénk rajta maradni a listrán, de jövő nyárig nem akarom eldönteni. Úgyhogy NEM!!!!!! És most sorban műtik soron kívül az ismerős gyerekeket, akik persze sokkal rosszabbul hallanak mint Péter és nagyon örülök, hogy végre megműtik őket. DE én nem tudom, jól döntötem-e! És most ez nekem nagyon nagy teher, mert a gyerek egész kövőjét meg fogja határozni, ha a következő egy év időveszteséggé válik. Reméljük, minden rendben lesz.