Nehéz dolog ekkora kihagyás után újra írni. Azért is halogattam ennyire, mert nem tudom, hogyan foglalhatnám össze a történteket röviden, és bevallom, kedvem sem volt hónapról hónapra csak negatív hangvételű írásokat feltenni. Inkább hallgattam. Nehéz időszakon vagyunk túl, de remélem, lassan majd beindul valami Péternél, és végre megint sikerekről és fejlődésről számolhatok be.

Augusztus: A hónap elején Péter már annyira magába fordult, hogy rossz volt nézni. Semmilyen értékelhető hangot nem adott ki, csak hümmögött és elkezdett fura, tikkelős dolgokat csinálni. Nagyon megijedtem, mert úgy éreztem, már régóta csak lejtmenetben haladunk. Ugyanakkor, ha Péter háta mögé ültem, és a mesekönyvből véletlenszerűen kérdezgettem rá alakokra, tárgyakra, mindet megmutatta, így reménykedtem, hogy nem a hallása romlott. Aztán a hallókészülék is vacakolni kezdett, vagy az egyikből, vagy a másikból tűnt el a hang, hogy majd többszöri ki-be kapcsolás után térjen vissza. Persze Péter sosem szól, ha nem hall, ezért nagyon sűrűn kellett ellenőrizni.

 Be is jelentkeztem az EduKidbe, ahol nagyon sok vacakolás volt az időponttal. Megkérdeztem tőlük még telefonban, hogy ha szervizbe kell küldeni a készüléket, akkor kaphatunk-e cserét. A válasz: nem. (Később a főnökasszony azt mondta, hogy kaphattunk volna.) Teljesen kiakadtam azon, hogy egy 2 éves kisgyereket hagynak vagy egy hétig teljesen süketen, amikor ott vannak náluk a próbakészülékek raktáron. Éppen ezért elmentünk autóval a város másik végébe, ahol a szervizben 20 perc alatt megjavították a hallókát. Az egész elemtartó részt kicserélték, mert nem zárt jól. Ekkor jött a következő sokk, mert a hallóka hirtelen olyan hangos lett, hogy elgondolkoztam, vajon mióta nem hallott rendesen a gyerekem? Hiszen már negyed éve is jeleztem hallásmérésen, hogy nem fejlődünk semmit. Akkor azt a választ kaptam, hogy semmi baj sincs, majd beindul 2-3 év hallókaviselés után a gyerek. Péter a megjavított hallókészülékkel egy csapásra kinyílt és elkezdett halandzsázni. Következő héten időpontunk volt mérésre. Ott elkérte a főnökasszony a készüléket és közölte, hogy az egyik fülén a gyereknek a mély hangok nagyon le voltak halkítva. Beállította rendesen. Engem ekkor ért a következő sokk: vajon mióta volt ez így és hogyan lett elállítva? A jobbik verzió: a szervizben mégiscsak belenyúltak a beállításba is, mert akkor csak egy hete hall torzan a gyerek. A rosszabbik verzió: az egyik korábbi hallásmérésen nyúltak hozzá. Mondanom sem kell, ahogy elindultunk haza, Péternek mintha felcsavarták volna a hangerejét. Meg is ijedtem, miért kezdett el kiabálni, de aztán relevánsan "válaszolt" a kérdéseimre, mint régen és újra használni kezdte az "igen" szót – ami nála egy "igmmm" hatalmas bólogatással kísérve. Végre lehet vele megint "beszélgetni".

A hallásmérésről még csak annyit, hogy mivel az egész nyarat komolyabb szurdós ellenőrzés nélkül töltöttük, és én augusztusra tejesen bepánikoltam, mert azt hittem romlik a gyerek hallása, a hallásmérésre már eléggé feszülten érkeztem. Ezen nyilván nem segített, hogy kiderült: rossz a hallóka beállítása, ki tudja mióta, hogy a gyerekem kevesebbet beszél, mint akár egy éve is. Péter szépen viselkedett, a saját lábán ment be és egyáltalán nem sírt, ami nálunk hatalmas előrelépés. A mérés viszont, szerintem, kicsit értelmetlen volt. Eleinte még ment a dolog, de aztán Péter kevésbé figyelt, ekkor kapott valami kirakóst, amivel elmélyülten játszott, tehát semennyire sem figyelt oda. Annyira utálok ilyen helyzetben beledumálni a szakemberek dolgába, de láttam Péteren, fogalma sincs, hogy még dolga van, hogy figyelnie kell. És ő csak úgy hallja meg a 30 dB-es hangokat, ha figyel. Ekkor néha szóltam neki, hogy hahó, még dolgozni kell, tedd a füledhez a kirakós darabkát és csak akkor tedd le, ha hallod a hangot (szurdón már gyönyörűen megy a játékaudiometria). Na ebből azt a következtetést vonta le az ottani szurdós hölgy, hogy én görcsösen akarom ezt. Remek. Negyedévente egyszer jövünk mérésre, és itt kellene kiderülnie, minden rendben van-e. Persze, hogy szeretném, hogy jól sikerüljön a mérés. Végül az edukides szurdós kolleganőtől megint csak megkaptam a beosztásomat, amitől – és az elmúlt időszak nehézségei miatt – szégyen, nem szégyen, elsírtam magam. Nem értem, miért kell az EduKidből mostanában úgy eljönnöm minden egyes alkalommal, hogy azt érezteti velem a kolleganő, hogy szarul csinálok mindent. Ugyanazokat a kritikákat kapom, ha sokat foglalkozom Péterrel és akkor is, mikor egész nyáron csak szaladgál.

Szeptember:

A szeptember így végre nagyon jól indult. Elkezdtünk újra szurdóra járni a Bárcziba. Köszönet az új szurdósunknak, aki a sok tanítványa mellett Pétert is elvállalta, nagyon szerettem volna, hogy hozzá kerülhessünk. A szurdós foglalkozások szuperek, Péter már az első alkalommal nekiállt volna a hisztinek (ahogy a nyarat végeztük), de annyira tetszett neki az egész, hogy most már semmi probléma. Ráadásul a foglalkozáson mindig kijön belőle egy-két szótöredék. Sajnos még mindig csak az "i" betűket mondja a szavakból. És sokszor úgy érzem, hogy dacból nem beszél.

Volt egy különleges élményünk. Látogatóban voltunk egy délután a férjem testvérénél, ahol a kis unokatestvér egyidős Péterrel. A gyermekünk annyira jól érezte magát, hogy több szó is előbuggyant belőle. A vécéülőkén levő illusztrációs egérre annyira rácsodálkozott, hogy majdnem tisztán kimondta, hogy "egér". A hazamenetel előkészületeinél rámutatott az apja cipőjére és azt mondta: "apu". Mikor már otthon voltunk, a nagyszüleinél éppen átpelenkáztam és ő valami gagyogásszerűbe kezdett, és azt mondta: "papa mama apu". De valami hihetetlen szépen. Mi persze nagyon megtapsoltuk, ő pedig rém büszke volt magra, de soha többet nem hallottam ezt tőle. Mára már abban is kételkedem, hogy valójában megtörtént. Mintha tudná mondani a szavakat, csak nem akarja. Vagy csak véletlen az egész?

 Október:

Szóval visszatérve a szurdóra, minden foglalkozás szuper jó, Péter imádja. Múltkor a szurdósunk behívott egy logopédus kolleganőt, hogy hallgassa már meg Péter hümmögését. Megnyugtatott minket, hogy ő még nem aggódna, mert volt már ilyen hümmögős gyereke és szép lassan magától feloldódott ez a dolog. De úgy tűnik, Péter diszfáziás, megkésett a beszédfejlődése, ami nem könnyíti meg a dolgunkat. A foglalkozásokon az derült még ki, hogy a mély hangokra csak sokadjára reagál, de pl. az "sz" betűre azonnal odakapja a fejét. Éppen ezért soron kívüli időpontot kértem mérésre az EduKidbe, hátha még mindig nem teljesen jó az a beállítás. Reméltem, most sikerrel járunk.

Az ősszel együtt beindult a betegségszezon is. Péter elkapott valami vírusfertőzést október elején, és mire sikerült kigyógyulnia belőle, elkapott egy hányós-fosós vírust is. Ez utóbbit én is sikeresen megkaptam. Nagyon rosszkor jött. Ennek örömére Péternél teljesen felborult a jól bevált vécébe kakilós történet, pedig már hónapok óta sikeresen vettük az akadályt és minden kaki a vécében landolt. Most kezdhetjük az egészet elölről. A betegség óta viszont rengeteget eszik, örömujjongásban tör ki, ha meglátja a kaját és teljesen egyedül étkezik. Cserébe viszont az esti alvásnál lettek gondok. Pétert eddig csak letettem az ágyba, kapott egy puszit, kimentem és ő szépen egyedül elaludt. Most elkezdődött egy ki-be rohangálós időszak, mikor este tízig, de van hogy tovább állandóan kiszaladgál hozzánk én meg esténként százszor viszem vissza aludni. (Most mikor írok, már kezd rendbejönni ez a dolog is.)

November:

Elmentünk egy extra mérésre az EduKidbe. Elmondtam, hogy még mindig gondok vannak a mély hangokkal, a főnökasszony állított is a készüléken egy kicsit. Az eredmény látványos. Azóta az "m" hangot is megpróbálja leutánozni, persze egyenlőre nem hasonlít rá. Viszont a szurdós kolleganőtől megint megdöbbentő dolgokat hallottunk. Szerinte Péternek a siketek ovijában lenne a helye, mert csak ott vannak olyan szakemberek, akik be tudnák indítani Péter beszédét. Nem akarom a történteket részletesen elmesélni, mert egyszerűen megdöbbentő. Próbálom magamnak bebeszélni, hogy a hölgy tényleg segíteni akart, de ezt olyan módon tette, hogy én azt érezzem, ha nem viszem oda Pétert, miattam nem fog beszélni. Szerencsére azóta megkaptam a megfelelő információkat és tudom, hogy Péter nem oda való és emellett szilárdan ki is fogok tartani.

Péter beszéde nagyon lassan, de mintha kezdene kinyílni. Egyre többször halandzsázik és a hümmögést egyre többször váltják fel a nyílt hangzók. Sokszor érzem úgy, mintha egy-egy "hablaty", amivel válaszol a kérdéseimre, kísértetiesen hasonlít az igazi szavakra. (Pl. múltkor lementünk a nagymamáékhoz és Péter nem találta a nagyit sehol. Mondtam neki, hogy a mama a fürdőszobában van, nem hallod, hogy folyik a víz? Erre rám néz és határozottan azt válaszolja hogy: Haba!, és megindul a fürdőszoba felé. Ez teljesen olyan volt, mintha azt mondta volna: Hallom!) Abban maradtunk a szurdósunkkal, hogy békén hagyjuk Pétert, és nem akarunk tőle semmilyen szót kicsikarni, mert úgy tűnik, begörcsöl tőle. Úgyhogy most csak örülünk, ha végre kinyitja a száját és szép, tiszta hangokat ad ki.

Nem tudom pontosan felidézni, hogy mikor kezdődött Péternél ez a zárt szájú, idegesítő hümmögés és állt meg az elején nagyon ígéretesnek tűnő beszédfejlődés, de azt hiszem a gondok még a tavaszi rengeteg betegeskedéssel és az igen keményre sikerült első dackorszakkal kezdődtek. Ebben az időszakban Péter annyira megváltozott és olyan nehéz volt vele, hogy szinte teljesen leálltam az itthoni fejlesztésével és a nyarat inkább a kinti szaladgálással és sétákkal töltöttük. Ekkor kezdett el meséket nézni dvd-n, ami nyilván szintén nem tett túl jót. Szeptember óta viszont már jól van beállítva a hallóka, sokat gyurmázunk, festünk, és próbálunk visszaállni a régi kerékvágásba, annak ellenére, hogy én az elmúlt hónapokban sokat voltam rosszul. Remélem, Péter beszéde beindul lassan. Most volt másféléves a hallókészüléke, úgyhogy már joggal várnak el tőle többet a szakemberek. Én pedig igyekszem türelemmel lenni és nem bepánikolni.