December 12-én Kaposvárott jártunk, ahol remek körülmények között, kisebb szünetekkel, úgy 4-5 alkalommal szubjektív hallásmérést végeztek az ottani szakemberek Péternek. Ekkor ért minket az első komolyabb sokk, mert kiderült, amitől a szurdósunk már szeptember óta tartott, hogy Péter rosszabbul hall, mint hittük. Hallókészülékkel csak 50 dB-es értékeket sikerült nála mérni, hallókészülék nélkül, két füllel, szabad hangtérben pedig 80 és 100 közötti értékeket.

Én valószínűnek tartom, hogy a korábbi mérési eredményeink helyesek voltak és Péter hallása 1 éves korában még valóban 60-80 dB-es értékek között volt, és a romlás múlt év tavasszal kezdődött. Nem véletlen tehát, hogy Péter beszédértése és beszédfejlődése már régóta megtorpanni látszott. A decemberi tapasztalatokat pedig igazolják az itthoni reakciók is. Péter egyre többször nem figyel, vagy csak automatikusan igennel-nemmel válaszol egy egyszerű kérdésre is, és rajta lehet kapni, hogy egyáltalán nem értette a kérdést. A nyílt szótagok, gagyarászás, beszédkedv egyre jobban eltűnni látszik. Rengeteget hümmög és visszatért a siketes visítozás is. Ennek ellenére a hallókészülékkel igen jól boldogul. Ha kettesben vagyunk és csönd van, megérti az egyes szavakat, megmutat bármit a könyvekben, amit kérdezek, tárgyakat odahoz, amit kérek. Nem szorul szájról olvasásra. Egyszerűbb utasításokat, szituációtól függetlenül is, azonnal végrehajt. "Menj kezet mosni!", "menj vécére!", "szeretnél festeni?", "…gyurmázni?", "…sétálni menni?", "menjünk le mamához!", "kérsz inni?", "éhes vagy?"… stb. De ha bonyolultabb dolgot kérek tőle, amiben már 3-4 szó van, abból csak 1-2 szót mazsoláz ki magának és megpróbálja kitalálni, mit is akarok. A passzív szókincse kizárólag tanulás útján bővül, a mellette zajló, nem neki intézett beszédből semmit sem ért meg.

Január 9-én megint jártunk Kaposvárott egy kontroll-mérésen. Sajnos jó érzékkel az indulás reggelén ébredt taknyosan, de nem volt még hőemelkedése sem, így bevállaltuk a kiruccanást. Nagyon büszke vagyok rá, mert úgy lehetett mérni, mint egy igazi nagyfiút. Most sikerült mindkét fülét egyenként, fülhallgatóval, hallókészülék nélkül és játékaudiometriával lemérni. A mérés nagyon meggyőző volt, Péter az esetek nagy részében még azt is mondta, hogy "hallom" (legalábbis én tudtam, hogy azt mondja), és a játékos mérés során úgy tette bele a kavicsot a dömperbe. Az eredmény a következő:

Jobb fül: (250)85, (500)100, (1000)90, (2000)100, (4000)95

Bal fül: (250)90, (500)90, (1000)95, (2000)90, (4000)90

Most a hallókészülékes mérés nem sikerült, mert addigra Péter már teljesen elfáradt, érthető módon, de tulajdonképpen az most nekünk teljesen mindegy is volt.

Már beszéltem a szegedi klinikával, és jeleztem szándékunkat a műtétre. Emlékeztek ránk, meg hogy nyáron visszamondtuk a műtétet – rajtamaradtunk a várólistán. Most megint a tenderre kell várni, és ha minden jól megy, reménykedhetünk egy tavaszi műtétben.

A karácsony nagyjából ennek az új traumának a feldolgozásával telt, de mostanra mondhatom, hogy belenyugodtunk, eldöntöttük, és mindent megteszünk, hogy mielőbb meglegyenek az előzetes vizsgálatok és a műtét.

Ma voltunk a Heim Pálban egy koponya ct-n, amit Péter hihetetlenül nagyfiúként kezelt. Rengeteget kellett várni, mire bekerültünk, de aztán saját maga mászott fel a gép fekvő részére és az orrára tette a maszkot. Mikor már jött a gáz, kicsit le kellett fogni, mert küzdött, de pár másodperc alatt el is aludt. A vizsgálat 10 perces volt, kb. negyed óra múlva ébredt fel, persze sírva, és mikor megkaptuk a leleteket, már mehettünk is.

Ha sikerül, hónap végén megyünk Miskolcra egy altatásos ASSR-re, ami előtt egy vérvételt és fülészeti vizsgálatot kell intéznünk és ezzel készen is leszünk az előzetes vizsgálatokkal a műtéthez.

Szeretném bejelenteni a jó hírt is, mert eljött az ideje. (Persze már sokan tudjátok.) 18 hetes terhes vagyok, úgyhogy június 18-ra várjuk a tesót. A rosszullétes időszaknak pont most lett vége, helyette eljött a stresszes időszak, mert Péterke várható műtétje és az odáig vezető út feldolgozása, megszervezése és lebonyolítása nem teremt éppen ideális körülményeket a babaváráshoz. Szerencsére a vizsgálatok rendben zajlanak babucival. Már tűkön ülök, hogy két hét múlva megtudjam, kislány vagy kisfiú, és persze hogy minden rendben van a genetikai ultrahangon.

Drukkoljatok, hogy Pétert még a tavasz folyamán meg lehessen műteni és ne tolódjon át ez az egész szülés utánra. Az borzasztóan nehéz lenne mindenkinek.